A chóra egy átmeneti területtel, a proasteionnal (v. proastionnal) kapcsolódik a polishoz (Audring 1989, 16). E külvárosok vagy elővárosok meglehetősen anarchikusan nőttek ki a városközeli, mezőgazdaságilag művelt területekből (Lonis 1994, 98). Egyes polisokban városfal vette körül a proasteiont vagy legalább egy részét (Athén, Megara, Korinthos, Argos), ez aztán felgyorsította az adott területek fejlődését, városiasodását. E bekerített területek szolgáltak a chóra lakosságának végső menedékéül háborúk esetén, mint pl. Attika lakossága számára a peloponnésosi háborúban. A városkörnyéki proasteionok fokozatosan elővárosokká nőtték ki magukat. A lakatlan proasteionok ugyanakkor temetőkül is szolgáltak (Audring 1989, 25). A voltaképpeni chórát hiba lenne valamiféle lakatlan területként elképzelni. Egy szigeten fekvő polis esetében úgyszólván minden chórának tekinthető, ami nem az astyhöz tartozik, s így – például a hegyes területeken – gyakran nem lakott senki. Attika területén azonban nem kevesebb, mint 139 démos osztozik (vö. 5.4.4.3), így a chóra településszerkezete meglehetősen egyenletes lehetett. Ami Attikában a démos, az dór területeken a kómé – a chóra mindenesetre kisebb-nagyobb településekkel van benépesítve. A chórák kiterjedtek Hellas mind a hét ökológiai zónájára (síkság, megművelhető domboldal, megművelhetetlen domboldal, magas hegyek, lápvidék, tenger), s ez meghatározta az egyes területek népsűrűségét. Régészetileg csak az utóbbi időben váltak megfoghatóvá a chórák tanyasias települései (amelyek egy része csak évszakoktól függően volt lakott, vö. Rackham 1990, 102). A boiótiai régészeti kutatások tanúsága szerint Boiótia területén a klasszikus korban mintegy 500 méterenként találni egy-egy kisebb lelőhelyet. E tanyaszerű települések átmérője nagyjából 70 méter. A lakók kimutatható gazdasági tevékenysége a mezőgazdasághoz kapcsolódik. A tipikus leletek e tanyák területén a tetőcserepek, az edények cserepei és olykor további épületmaradványok (Snodgrass 1990, 125).