A diakria a polis chóravidékének meghatározó földrajzi egysége, a hegyvidék. A magas hegyek lakatlanok voltak, csúcsaikat legföljebb az istenek és a nymphák népesítették be a görögök képzeletében. A hegyek elhagyatott helyei szolgáltak pl. Spártában a nem kívánt gyerekek kitételére (vö. 4.1.3.). A pedion és a diakria határa elmosódott volt, a szőlők magasan felnyúltak a dombok és hegyek oldalán, s így a hegyvidék lakosságának egy része éppúgy földművelő volt, mint a síkságé. A hegyvidék földje azonban silányabb volt, így lakói a szegényebb rétegek közül kerültek ki. A Hyméttos hegyén földjét művelő paraszt az anekdota szerint nem a termés, hanem a köves földje megművelésekor érzett gyötrelem egytizedét szándékozna Peisistratosnak adóként befizetni (AP 16, 6). Minthogy e panaszt éppen a rangrejtve utazó tyrannos szolgájának mondja el, Peisistratos – nagyúri kegyként – felmenti az élesnyelvű földművelőt az adófizetés alól. A hegyekben pásztorkodás folyt. Meglepő módon még szarvasmarhákról is gyakran hallunk hegyi környezetben (Audring 1989, 78), a kecskék tartása azonban jellemzőbb volt. Ugyanakkor a hegyvidéknek is voltak értékei: az erdők a favágók, szénégetők és ácsok számára teremtettek munkahelyet. Aristophanés Acharnaibeliek című komédiájának főhősei szegény, s ebből kifolyólag igen ingerlékeny szénégetők. A hegyekben bányászták a márványt és – pl. az attikai Thorikos és Laureion környékén – ezüstbányák és -kohók is voltak. Fontos jövedelme származott a siphnosiaknak és a thasosiaknak is a bányákból. Az attikai bányákat gazdag vállalkozók vették bérbe az államtól, a művelést viszont többnyire rabszolgák és szegény bányászok végezték. A diakria szolgált az Athéni állam (13, 4) szerint Peisistratos hívei hátországául a Solón törvényeit követő stasisban: