A metoikosok (meta = együtt + okios = ház, lakás) egy polisban a polgárokkal tartósan együtt élő, letelepedett idegenek vagy felszabadított rabszolgák. Athénon kívül, más polisokban is voltak metoikosok, de olykor epoikosnak vagy synoikosnak hívták őket. Voltak államok, mint pl. Spárta, ahonnan időről időre kitiltották az idegeneket (xenélasia). Platón (Törvények. 850b) húsz évre korlátozta volna ideális államában a metoikosok tartózkodását, utána vagyonukkal el kellett volna költözniük. A metoikosokat megkülönböztetjük a tulajdonképpeni idegenektől (xenos), akik csak vendégként, ideiglenesen tarózkodnak a polisban. A metoikos a polisban nem szerezhet ingatlantulajdont, és ahhoz, hogy valamelyik démosban letelepedjék, egy polgárt kell jogi képviselőjének választania (prostatés), aki saját démosában felíratja a metoikost a metoikosok jegyzékére. Minthogy a metoikosnak saját háza sem lehetett, feltehetőleg lakást bérelt. Elképzelhető, hogy Peiraieus egységes terv alapján készült típusházaiban, vagy legalábbis azok egy részében, metoikosok laktak (Thür 1989, 120). Az bizonyos, hogy Polemarchos, a tehetős metoikos Peiraieusban, Athén forgalmas kikötőnegyedében lakott (Platón: Állam. 327b). A metoikosokat ugyan majdnem minden foglalkozási rétegben megtaláljuk, de – minthogy ingatlant, így földtulajdont se szerezhettek –, a kereskedők, iparosok és pénzemberek között lényegesen nagyobb volt a számuk, mint más rétegekben. A metoikosoknak – az athéni polgárokkal ellentétben – adót kellett fizetniük (metoikion), amelynek összege férfiak esetében 12 drachma, nők esetében pedig 6 drachma volt. A metoikosok együtt katonáskodtak a polgárokkal, vagyoni helyzetüknek megfelelően általában nehézfegyverzetű gyalogosok voltak. A magánjogi ügyekben a metoikosok fölött Athénban a polemarchos ítélkezett (Gortynben pedig „az idegenek kosmosa”), de az eljárás során egy athéni polgárnak kellett prostatésként képviselnie a metoikos érdekeit. A metoikosok – érdemeik jutalmaként – polgárjogot kaphattak a népgyűléstől, de gyakoribb volt, hogy csak az adózás alól mentették fel őket (ateleia), vagy megkapták a polgárok és metoikosok között álló isotelések státusát, ami azt jelentette, hogy mind a katonáskodásban, mind az adózásban a polgárokkal egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkeztek, de továbbra sem voltak politikai jogaik (vagyis nem voltak sem választók, sem választhatók).