Az első görög népcsoportok Kr. e. 2200 k. vándoroltak be a mai Görögország területére (Carruba 1995, 5), s megjelenésükkel véget ért a korai helladikus II-nek (EH II) nevezett bronzkori régészeti kultúra. E kultúra olyan jelentős gazdasági központot is létre tudott hozni, mint pl. a lernai cserepek háza (nevét a tetőcserepekről kapta), amely 12x25 méteres nagyságával, hatalmas tárolóedényeivel és az írás kialakulásának előszobáját jelentő, a tárolóedények és ládák lezárására szolgáló, egyes emberek azonosítására alkalmas pecsétlőkkel a palotagazdaság első képviselője volt a Peloponnésoson (Lerna III). Az épület két nagy termet és több kisebb szobát és folyosót foglalt magában, az alapfalak szélessége 90 cm volt (Angel). A görögök tehát mezőgazdaságilag művelt tájon telepedtek le, ahol az őslakosság náluk magasabb civilizációs fokon állt, igaz, e civilizáció nem élte túl a bevándorlókkal való találkozást, erre utal a lernai épület pusztulása, valamint az ezt követő korszak szegényesebb tárgyi kultúrája is. Ennek ellenére bizonyos, hogy a görögök további fejlődésére e civilizáció megismerése éppen olyan meghatározó hatást gyakorolt, mint későbbi megismerkedésük a krétai kultúrával.