Az emporion a görög gyarmatosítás sajátos esete, amikor egy vagy több métropolis nem önálló polist, vagyis apoikiát hoz létre, hanem csupán kereskedelmi telepet, amely ugyan építészetileg magán viselheti egy görög város jegyeit (pl. Apollóntemplom az olaszországi Graviscában, az egyiptomi Naukratis Dioskuros-, Apollón- és Héra-szentélyei), lakói azonban a métropolis polgárai maradnak. Ennek az lehet az oka, hogy az emporionok más államok területén alakultak, pl. Naukratis Egyiptomban, a görög nevén nem ismert Gravisca az etruszk Tarquinii kikötőjében (GTSZ 90. dok), a hispaniai Emporion a szomszédságában álló ibér települések, pl. Ullastret árnyékában, Al-Mina és Tell Sukas a szíriai és föníciai városok közelében stb. Az emporion tehát önálló államisággal nem rendelkező kereskedelmi telep, amely azonban fejlődése során átalakulhat polisszá, vagyis a métropolis oldaláról nézve apoikiává. E fejlődést, és egyáltalán az emporionok létezését az utóbbi időben többen vitatták. N. Ehrhardt a Fekete-tenger partján fekvő Tomis példáján bizonyítja, hogy a várost alapítása után Memnón (fr. 21) emporionnak nevezi, de nincs rá bizonyíték, hogy a milétosiak nem apoikiát hoztak ott létre, mint ezt számos más helyen is tették a Fekete-tenger medencéjében (Ehrhardt 1988, 69). Hérodotos (4, 17) Borysthenést, sőt a többi Fekete-tengeri gyarmatvárost is emporionnak nevezi (4, 24). Ebből Ehrhardt azt a következtetést vonja le, hogy az emporion és az apoikia kifejezés használata tökéletesen következetlen volt, így a fentebb fölvázolt fejlődés a kereskedelmi telepből az önálló államiságú apoikiáig a milétosi gyarmatvárosok esetében bizonyíthatatlan (Ehrhardt 1988, 70).