Az apoikia a voltaképpeni gyarmatváros, amelynek alapítása során az anyavárostól (métropolis) különböző, új polis jön létre. Neve is erre utal: egy olyan lakóhely (oikia), amely távol (apo) van az eredeti lakóhelytől. A nagy görög gyarmatosítás a hagyományos szemlélet szerint két nagy hullámban ment végbe: Kr. e. 750 k.-625 k. Dél-Itália, Szicília, thrák tengerpart, Dardanellák, Fekete-tenger, Adria (Kerkyra); Kr. e. 625 k.-510 k. az eddigi irányokon kívül Észak-Afrika (Kyréné), Dél-Anatólia, Gallia, Ibér-félsziget (Baurain 1997, 269–316). Valószínűbb azonban az az álláspont, hogy a görögök népességkihelyezése az ión partvidék sötét kori betelepítésétől a Kr. e. 4. századig, és végig az egész hellenisztikus koron át tartott, amiből, ha a hellenisztikus városalapításokat – indokoltan – másként is kezeljük, nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy Kr. e. 750 k. valami gyökeresen más és új jelenséggel állunk szemben, mint pl. Milétos és Ephesos sötét kori (újra)alapítása esetén (Malkin 1997, 27). Az archaikus gyarmatalapítás elválasztása a sötét kori ktisisektől, alapításoktól, azon az elméleti alapon történt, hogy más a már meglévő polis népességkihelyezése, és más az eleve vándorlásban lévő népek városalapítása.