Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében

Emlékezet és hozzáférés

A megtestesült elme koncepciójának Gallagher által felsorolt öt megközelítéséből végül a másodikra, a funkcionális megközelítésre (ii) térnék ki röviden. Ez utóbbi megközelítéssel való párhuzam nyilvánvaló, ugyanakkor a funkcionalista elképzelés alakulása alátámasztja a bergsoni megfontolások jogosultságát. Egyfelől, lévén a test és az agy a környező anyagi világ része, a test környezettel való kapcsolata vitathatatlanul fontos szerepet játszik kognitív életünkben. A test és a külvilág dolgai, az eszközök szimbiotikus összetartozása rokoníthatja a két álláspontot: Bergson szerint a szerszámokat mesterséges szerveknek tekinthetjük.1 Másfelől azonban a test az értelem révén mégis inkább a szellem szolgálatában áll, mintegy átszellemült: az anyagi világ determinizmusából az ember testi és szellemi mivoltának összjátéka révén képes kiemelkedni.2 Ebből a szempontból, Clark és Chalmers eredeti példája szerint, Ottó notebookja az emlékezet szerepét tölti be, azonban Bergson elképzelése szerint egy eszközhöz és emlékeinkhez nem ugyanazon a módon férünk hozzá. A notebook megmutatja, hova kell menni, a lehetséges útvonalakról is számot adhat – de minderről Ottó percepciói révén szerez tudomást, így a percepcióhoz tartozó, közbeiktatott lépésnek kell tekintsük; a hozzáférés módja miatt a notebook nem tudja azt a virtuális szcenáriót nyújtani, mint amivel Inga elméje szolgál. Az idegrendszer integráns részeként működő protézis, egy anyagi-technikai bravúr megszünteti a tudatos percepció lehetőségét, s ezzel ugyanazt a hozzáférést eredményezi, mint az emlékezet. Mindazonáltal ez az idegrendszerbe épített protézis átszellemül, hiszen a szabad választás lehetőségét tartja fenn, az emlékezet integráns működtetésével.

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Filozófia

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero