Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében


2 Anélkül, hogy kitérnék Bergson tudattal kapcsolatos megfontolásaira, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy találkozhatunk a pánpszichizmus irányába mutató megfontolásokkal is. Mint láttuk, az „intuíció tehát azt jelenti először, hogy tudat, de közvetlen tudat, látás, mely alig különbözik a látott tárgytól, ismeret, mely érintkezés, sőt egybeesés [...] A mi tudatunk és a többi tudat között az elválasztás kevésbé éles, mint a mi testünk és a többi test között […] Vannak tehát pszichológiai átszivárgási jelenségek. Az intuíció az általános tudatba vezet be bennünket. – De csak tudatokkal szimpatizálunk-e? Ha minden élőlény születik, fejlődik és elhal, ha az élet evolúció, és ha itt a tartam valóság, akkor nincs-e a vitálisnak ugyancsak intuíciója és az életnek, következésképpen, metafizikája […]? […] Ám az anyagi univerzum, összességében, megvárakoztatja a tudatunkat; ő maga is vár. Vagy tart, vagy szolidáris a tartamunkkal” (Bergson, 2012: 26 sk.). Ha ezt kiegészítjük az Anyag és emlékezetben írottakkal, akkor láthatjuk, hogy Bergson az anyagi univerzumot is felruházza tudattal. „Semmi kétség, maga az anyagi univerzum is, mint a képek totalitása, egyfajta tudat. Olyan tudat, melyben minden kompenzál és neutralizál mindent, melynek összes potenciális része, egy ellenhatással, mely mindig egyenlő a hatással, egyensúlyban tartva egymást, egymást kölcsönösen visszatartja attól, hogy kitűnjön” (Bergson, 1991: 235).

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave