Rákóczi István

Tengerek tengelye

Ibér terjeszkedés az Atlantikumban a 15–16. században

O eixo dos mares

O quinto centenário da morte do Descobridor das Américas, 2006, será marcado com certeza por notáveis comemorações por parte dos especialistas. Estes eventos servirão como novos marcos da memória, a relembrarem não apenas a Colombo e a sua façanha, mas a abertura de uma nova época também, que veio a inaugurar a era dos descobrimentos e da subsequente colonização num mundo feito globo do homem universal. De todas as ocasiões como este os historiadores se servem para fazer ou rever balanços. O objectivo na Hungria é bem mais modesto: as sequencias de factos que outrora fixaram-se como lugares comuns, agora são enfocadas, ampliadas e matizadas de forma diferente na divulgação desta informação. A tarefa por tanto não consiste apenas em divulgar com uma metodologia mais moderna as correlações mais apuradas. Neste caso particular primeiro temos que revisitar os fundamentos, respondendo uma serie de preguntas. O que é descobrir, colonizar? Como dar uma definição e conteudo para o termo da “expansão”? O que definirá porém o seu perfil e a sua causa final? Quem participa deste expansionismo? No contacto da Europa com o Além-mar são as nações individualizadas ou o todo do Velho Mundo que se envolve por se sentir interessado? Os dois “países-balcão” da orla do Atlântico, a Espanha que se une uma à volta de Castela e o seu minúsculo rival, Portugal concorrem pela sua posse, mas, por qué destino fatal? Será que exista um expansionismo português e um expansionismo espanhol, ou só existe uma única conquista ultramarina ibérica? Quando começa o processo que culminará com a descoberta de América em 1492? O que acarretará como consequencias? Responder estas velhas questões da primeira globalização, dará com certeza um contributo útil para avaliarmos de forma actual as da sua segunda edição também.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 770 9

Történelem

„A történelem olyan, mint a bifsztek sült krumplival, akárhol kéri az ember, mindenütt ugyanolyan az íze” – írja egy helyütt az argentin író, Julio Cortázar. Afrika, majd még inkább az Új Világ felfedezésének és gyarmatosításának története esetében sincs ez másképp. A tények, tézisek közhelyekké rögzültek az idők folyamán, a 16-17. századi ibér gyarmatosítás egyedi vonásai, ízei egybemosódtak, az Európa-centrikus látásmód pedig a konkvisztádor képét tolta előtérbe. Ilyen helyzetben, véli a szerző, aki az ELTE Portrugál Tanszékének kutató professzora és az Európai Expanzió Program alapító vezetője, egy népszerű formában megírt mű is alkalmas lehet bizonyos tévképzetek eloszlatására, ha a tényeket más megvilágításban tárgyalja, ha az olvasók ismereteit bővíti, árnyaltabbá teszi, kérdéseket fogalmaz meg, és válaszokat keres rájuk. Mi a felfedezés, a gyarmatosítás, a terjeszkedés fogalma és tartalma, mi határozza meg jellegét? Mikor kezdődött az a folyamat, amely 1492-ben Amerika felfedezésével érte el tetőpontját, és milyen következményeket hozott magával? Miért kapott kosarat a zseniális intuícióval hajózó Kolumbusz a lisszaboni udvartól? Miért került Brazília portugál kézre? Milyen folyamatokat indítottak el a korai itáliai vállalkozások, és milyen eseményeknek teremtettek ezzel keretet jóval később szerte Európában? Ezekre és számos más kérdésre kínál újfajta választ ez a könyv, amely egy politikatörténeti eseményt, az 1494-es tordesillasi szerződét állította a középpontjába. Azt az egyezményt, amely elsőként rögzítette két terjeszkedő világhatalom érdekszférájának a határait, és osztotta a Földet egy spanyol és egy portugál féltekére. Amúgy pedig arról is szól a könyv, hogy a „bifsztek íze sült krumplival itt és ott más és más”. Vagyishogy az egykori Hispania Christánából egyedivé vált Portugália és Kasztília szükségszerűen járt be különböző utakat a felfedező-gyarmatosító Európa előőrseként a világtengereken.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rakoczi-tengerek-tengelye//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero