4.1.2. Szénhidrátok, cukor

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kizárólagosan az egyes zsírsavak káros szerepét szem előtt tartó étrendi ajánlások gyakorta oda vezetnek, hogy az egyén szénhidrátokkal helyettesíti a korábban zsírokból bevitt kalóriamennyiséget (lévén a zsírok a legnagyobb energiát adó tápanyagok, így, ha egyoldalúan – tévesen – kihagyjuk azokat az étrendből, a fáradtság, energiahiány azok pótlását fogja igényelni).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szénhidrátok (szacharidok) szerves vegyületek, amelyeket a növények állítanak elő. Energiaforrásként a szénhidrátok és (így) a szénhidrátokat tartalmazó élelmiszerek (gabonafélék, gyümölcsök, zöldségek, tej stb.) nélkülözhetetlenek az emberi szervezet számára. A szénhidrátok között megkülönböztethetők az egyszerű (mono- és diszacharidok, például glükóz, fruktóz, szacharóz, laktóz) és az összetett (poliszacharidok, például rost, keményítő) szénhidrátok, amelyek a vérben lévő glükóz (a vércukor) legfontosabb forrásai. [209]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

35.
Glikémiás index
 
A glikémiás index (GI) egy 1 és 100 közötti érték, mely lehetővé teszi az élelmiszerek azok vércukorszintre gyakorolt hatása alapján történő besorolását. Megmutatja, hogy az adott élelmiszerben lévő szénhidrát milyen gyorsan szívódik fel a szervezetben. Az alacsony glikémiás indexű élelmiszerek lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaznak, ezáltal tovább tartó teltségérzethez vezetnek. A magas GI-értékű ételekben a gyorsan felszívódó szénhidrát rövid idő alatt emeli meg a vércukor-, valamint az inzulinszintet, ami aztán rövid időn belül le is esik. A szív- és érrendszerre gyakorolt hatást tekintve a minél alacsonyabb GI-értékű ételek fogyasztása ajánlott.
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

36.
A glikémiás index és a vércukorszint
 
A különböző glikémiás indexű tápanyagok (ételek) vércukorszintre gyakorolt eltérő hatásának ismerete és tudatos figyelembevétele az étrend kialakítása során alapvető a vércukorszint szabályozásában, így a cukorbetegség kezelésében is. Az egyénre szabott étrend kialakításában kérje szakember (orvos vagy klinikai dietetikus) segítségét!
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mind az egyszerű, mind az összetett szénhidrátok (az emésztőenzimeknek ellenálló rost kivételével) átalakíthatók glükózzá, amelyet a szervezet a sejtekben azonnal felhasználhat energiaként, vagy eltárolhat a májban. Az emésztés során a szénhidrátok cukrokká alakulnak, majd a véráramba kerülnek. Ezt követően a szénhidrátok/cukrok a sejtekhez és a szövetekhez (például izmok) kerülnek, egy kisebb mennyiség pedig a májban glikogénként tárolódik. E glikogénraktárat csak abban az esetben mozgósítja a szervezet, ha tápanyag útján szénhidrát nem kerül a szervezetbe, ám mivel nem jelentős tartalékról van szó, a szénhidrát megvonása a szervezet energia-egyensúlyának felborulásához vezet, ami fizikai rosszullétet, a pszichés és kognitív funkciók romlását (hiszen az idegszövet működéséhez is szénhidrát szükséges), fáradtság- és levertségérzést okozhat. Különbség van azonban a szénhidrátok felszívódási idejében: az egyszerű szénhidrátok, mint például a fruktóz (gyümölcscukor), a glükóz/dextróz (szőlőcukor) vagy a galaktóz (a tejcukor egyik alkotórésze) lebontása könnyű, így gyorsan hasznosulnak. Az élelmiszerek címkéjén gyakorta feltüntetett „kukoricaszirup” nagyjából fele-fele arányban tartalmaz gyümölcs- és szőlőcukrot. A „konyhai” nád- vagy répacukor (szacharóz) ugyan két molekulából (glükóz és fruktóz) épül fel, de lebontása ennek is gyors folyamat eredménye, így hamar a véráramba kerül, megemelve annak glükóz szintjét. Ezen egyszerű (mono- vagy diszacharid) szénhidrátokat hétköznapi gyűjtőnevükön cukroknak szokás nevezni. Ezen egyszerű szénhidrátok glikémiás indexe magas, így az ezeket tartalmazó ételek igen gyorsan megemelik a vércukorszintet, energiához juttatva a szervezetet. [209, 210]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az összetett szénhidrátok (mint a rost vagy a keményítő, amelyek tésztákban, burgonyában, rizsben, hüvelyesek magjaiban stb. találhatók meg) egyéb hasznos tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat stb. is tartalmaznak. Lassabban dolgozza fel őket a szervezet, így glikémiás indexük alacsony, tehát nem emelik meg olyan gyorsan a vércukorszintet, ám hosszabb időn át ellátják energiával a szervezetet. Az összetett szénhidrátok egyszerű szénhidrátokká való bontását az emésztőenzimek végzik. Ezen enzimek arról a szénhidrátról kapták a nevüket, amelynek lebontásáért felelősek, szerepük ekként alapvető (például a szacharázenzim a szacharóz lebontásáért, a fruktázenzim a fruktóz megemésztéséért felel. Laktózintolerancia esetén a szervezetből hiányzik a laktóz lebontásáért felelős laktázenzim, így a tej- és tejtermékek emésztése nem történik meg). [207, 209]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E folyamatban igen fontos szerep jut a hormonális szabályozásnak is. Amikor szénhidrát jut a szervezetbe, a hasnyálmirigy (úgynevezett Langerhans-szigetek nevű) sejtcsoportjai inzulint termelnek. Az inzulin csökkenti a vércukorszintet azáltal, hogy egyfajta „kulcsként” megnyitja a sejteket, amelyekbe így beáramolhat a vérben glükózzá alakult szénhidrát. Ezután vagy glikogénként felhasználódik a sejtek működése során, vagy zsírszövetté alakulva elraktározódik. Ebből következik, hogy amennyiben az inzulin termelésének folyamatában zavar alakul ki, a vérben lévő glükóz (vércukor) hasznosíthatósága érdekében külső beavatkozás, kezelés válik szükségessé. Az I-es típusú cukorbetegségben egyáltalán nem termelődik inzulin, itt ekként csak az inzulinterápia pótolhatja azt. Inzulinrezisztencia esetén a sejtek felszínén, az inzulint fogadó receptorok hibásan működnek, így azokhoz az inzulin csak gyengébben tud kapcsolódni, ennek okán jóval nagyobb koncentrációjú vércukorra van szükség ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű glükóz a sejtekhez juthasson. Az inzulinrezisztencia kezelésében akár önmagában az életmód-változtatás (a szénhidrát-anyagcsere szabályozását segítő testmozgás és a megfelelő diéta) segíthet, de előfordulhat, hogy gyógyszeres kezelés is szükségessé válik. Az inzulinrezisztencia azonban igen magas arányban gyógyítható probléma, a megfelelő életmód fenntartásával akár 70-80%-os is lehet a gyógyulási esély. [207]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

37.
A vércukorszint mérése
 
A vércukorszint kontrollálását mindenekelőtt annak ellenőrzése teszi lehetővé. Noha sokan felismerik magukon a vércukorszint hirtelen és jelentős lecsökkenésének tüneteit, cukorbetegség vagy annak gyanúja esetén alapvető fontosságú a vércukorszint rendszeres és pontos mérése. A DiabNavigátor alábbi videója ennek lépéseit mutatja be:
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A II-es típusú cukorbetegséghez az inzulinrezisztencia súlyosbodása is elvezethet, kialakulásának oka így hasonló: a szervezet termel inzulint, ám az azt fogadni hivatott inzulinreceptorok mégsem tudnak ahhoz megfelelően kapcsolódni. Amikor a szervezet (több inzulin termelésével) már nem tudja ellensúlyozni az inzulinrezisztanciát, vagy kimerülnek a hasnyálmirigy Langerhans-sejtjei, tehát nem is termelődik tovább inzulin, kialakul a II-es típusú cukorbetegség. E betegség már nem szüntethető meg, nem gyógyítható, ám rendszeres testmozgással, cukorbetegeknek tervezett diétával kezelhető. Ennek sikertelensége esetén vagy előrehaladott állapotban gyógyszeres kezelés, illetve inzulinterápia is szükségessé válhat, a megfelelő életmód követése azonban mindkét esetben továbbra is indokolt marad. [207]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Langerhans-szigetek sejtjei termelik továbbá a glükagont is, amely akkor választódik ki, ha lecsökken a szervezetben a szénhidrátszint; ekkora az energiaszükséglet fedezésére a glükagon felszabadítja a májból a glükózt, amely így – átmenetileg – energiával látja el a szervezetet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mind az egyszerű, mind az összetett szénhidrátok tehát – különböző időtartam alatt – cukorrá alakulnak, amelyet a szervezet az energiaigényének fedezésére fordít. Amennyiben azonban a bevitt szénhidrátmennyiség több, mint amit a szervezet képes felhasználni, vagy a májban eltárolni, a többlet mennyiséget zsírrá alakítva testzsírként fogja eltárolni. Ennek nagyobb az esélye egyszerű szénhidrátok nagyobb mennyiségű fogyasztása esetén. Az ennek következményeként rövid idő alatt a véráramba kerülő nagy mennyiségű glükóz leginkább az intenzív és/vagy aktuálisan végzett fizikai tevékenység során tud optimálisan felhasználásra kerülni (lásd az egyszerű szénhidrátok fogyasztása sporttevékenység előtt), ennek hiányában valószínűbben alakul zsírszövetté a cukor. A lassan felszívódó, összetett szénhidrátok hatása azonban elnyújtott, így a hosszabb időtartamban, de kisebb mennyiségben felszabaduló glükóz az átlagos fizikai tevékenységek, valamint a szervezet alapvető folyamatai során is megfelelően hasznosulnak, kisebb valószínűséggel alakulva zsírszövetté. [207, 209]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy további veszélye az egyszerű szénhidrátok emésztésének annak folyamatával magyarázható. Az egyszerű szénhidrátokat gyorsan bontja le a szervezet, így rövid idő alatt kerül nagy mennyiségű glükóz a véráramba; az erre válaszul termelődő nagy mennyiségű inzulin szintén rövid idő alatt gondoskodik a glükóz sejtekbe jutásáról. A vérből így rövid idő alatt kiürülő glükóz az alacsony vércukorszint tüneteihez vezet: energiahiány, éhségérzet, amely ismételt tápanyagbevitelhez vezet, elölről indítva el az egész folyamatot (ennek tipikus példáját nyújtja az egyszerű cukrokból álló édességek fogyasztása: például néhány szem szőlőcukor elfogyasztása után rövid idővel – a vércukorszint lecsökkenése miatt – ismét fellép a sóvárgás a következő falatra).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szénhidrátok ezen folyamatok mentén tehát káros hatással is lehetnek mind a vér zsírsavszintjére, mind a napi energia-egyensúlyra, mert ezekből gyakorta többet fogyaszt az egyén, mint amennyire a szervezetének ténylegesen szüksége lenne, ami elhízáshoz, cukorbetegséghez vezethet. A túlzott szénhidrátfogyasztás továbbá megváltoztatja az összkoleszterin összetételét a szervezetben (elsősorban a trigliceridszintre hatva), ami különösen káros hatást gyakorol az érfalakra, így vezetve akár a koszorúér-szűkület kialakulásához, akár súlyosbodásához. [207, 209]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel együtt általános étrendi ajánlás, hogy a napi kalóriaszükséglet 50-55%-át szénhidrátokból javasolt fedezni. Egy gramm cukor nagyjából 4 kalória energiát szolgáltat a szervezetnek. Így – az átlagosnak nevezhető – 2000 kalória napi energiaszükséglettel számolva kb. 250 gramm szénhidrátot szükséges naponta fogyasztani, amelybe azonban bele kell számolni az energiaszükséglet maximum 10%-át kitevő hozzáadott cukrokat is (az étrendi ajánlásokban megfogalmazottak szerint). Az élelmiszerekben a hozzáadott cukrok nem csak az édes ízért felelnek; az aromaanyagok erősítőiként, kötőanyagként, az élelmiszer állagának javítóanyagaiként, konzerválóanyagként, akár színezőanyagként (karamell, E150) is gyakorta használják őket. [209] Ebből következik tehát, hogy számos olyan étel is tartalmazhat cukrot, amely nem minősíthető édességnek (készételek, szószok, öntetek, gyümölcsjoghurtok, üdítőitalok stb.), ezért ezek beleszámítása a napi cukorbevitelbe szintén fontos.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiek alapján tehát nem önmagában a szénhidrát mennyisége, hanem annak típusa is jelentős szempont annak szervezetre gyakorolt hatásainak megértésében, felmérésében. Gyakori vélemény például, hogy a fruktóz (gyümölcscukor) mivel természetes – egészséges is. Természetes formájában (például gyümölcsökben) valóban nem káros, ám a legtöbb hozzáadott cukrot tartalmazó termékben a fruktózt iparilag, koncentrált formában állítják elő, aminek egészségre káros hatása bizonyított és dokumentált. [207] A gyümölcscukrok szénhidráttartalma továbbá a hagyományos cukorhoz hasonlóan magas, noha erősebb édesítőhatásuk miatt 30-40%-kal kisebb mennyiséggel is elérhető ugyanaz az édesítő hatás; ezzel együtt nagy mennyiségű fogyasztásuk nem ajánlott. Ennek fő oka, hogy a gyümölcsökben található fruktózt a szervezet kisebb hatékonysággal tudja glikogénné alakítani (a máj azonban 40-50 grammot képes tárolni belőle), így az egyszerre nagy mennyiségben fogyasztott gyümölcscukor gyakorta jár bélrendszeri panaszokkal, és valószínűbben alakul zsírrá. (A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének ajánlása napi maximum 10 gramm fruktóz bevitele, amelynek megfelel a napi kb. 400 gramm zöldség- és gyümölcsféle fogyasztása, amely a fent is bemutatott étrendi ajánlásokban szerepel.) [210]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A cukor pótlására, helyettesítésére ugyanakkor számos természetes és mesterséges alternatíva elérhető. A stevia jól ismert, könnyen beszerezhető természetes édesítőszer. Fontos azonban, hogy egyes steviatermékek egyéb cukrokat is tartalmazhatnak „töltőanyagként”, ami olcsóbbá teszi a terméket, de ennek eredményeként a végtermék lényegesen nem különbözik a hagyományos (répa- vagy nád-) cukortól. Emiatt javasolt figyelni a termék összetevőire, és a tiszta formában steviát tartalmazó terméket vásárolni. A stevia nagyjából 300-szor édesebb, mint a hagyományos cukor, így végső soron nem kerül többe, ám egészséges alternatívája lehet annak. A xilit (nyírfacukor) természetes forrású cukoralkohol, alacsony glikémiás indexű édesítőszer, amely állagát és édesítőhatását tekintve is igen hasonló a hagyományos cukorhoz. Szem előtt tartandó, hogy nagy mennyiségben fogyasztva egyes esetekben emésztési panaszokat okozhat. Az eritrit egy természetes cukoralkohol, amelynek kalóriaértéke (és glikémiás indexe) nulla, így gyakori alternatívája a hagyományos cukornak. Veszélye, hogy fruktózzal (gyümölcscukorral) együtt fogyasztva emésztési (főképp gyomor-) panaszokat okozhat. Számos – például tabletta-, por- vagy folyadékalakban kapható – mesterséges édesítőszer leggyakoribb alapanyagai az aszpartám, a ciklamát, az aceszulfám-K és a szacharin. Ezen édesítőszerek jelentősen nagyobb édesítőhatással rendelkeznek, mint a hagyományos cukor, így – noha kalóriaértékük gyakorta nem marad el attól – a jóval kisebb mennyiség miatt kisebb energiabevitelt jelentenek. Noha ezen mesterséges édesítőszerek feltételezett káros mellékhatásaival kapcsolatban gyakorta jelennek meg cikkek, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal a napi beviteli maximumot nem túllépő fogyasztás (aszpartám: 40 mg/testtömegkilogramm, ciklamát: 11 mg/testtömegkilogramm, aceszulfám-K: 15 mg/testtömegkilogramm, szacharin: 5 mg/testtömegkilogramm) esetén – a hatóanyagok rendszeres újraértékelése nyomán – mind a négy édesítőszert biztonságosnak nyilvánította. [211]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos továbbá, hogy a cukrok nem izolált, hanem például rostokkal együtt történő fogyasztása javítja azok élettani hatásait (például ezért előnyösebb az összetett szénhidrátokat tartalmazó teljes kiőrlésű gabonatermékek fogyasztása a fehér lisztből készült, főképp egyszerű szénhidrátokat tartalmazó termékekkel összehasonlítva). A rostok késleltetik a cukor felszívódását (így csökkentve azok glikémiás indexét), elkerülve ezzel a vércukorszint hirtelen megemelkedését, amely az endotélium károsodásának (így az érszűkületnek) egyik fő okozója. A rostok szerepe kiemelt az éhségérzet elkerülésében és a teltségérzet hosszú távú fenntartásában is. Az élelmi rostok (például teljes kiőrlésű gabonafélék, zabliszt, müzli, burgonya, zöldségek, nyers saláták) lassan emésztődnek meg, így amíg a gyomorban, illetve a bélben felszívódnak, éhségérzet nélkül csökkentik a sóvárgást a magas zsír- és szénhidráttartalmú ételek iránt. A rostok emellett segítik az emésztést, valamint a cukor és a zsírok bélből vérbe történő felszívódását is gátolják, ekként csökkentve a vércukor- és koleszterinszintet. A fő étkezés előtt (kb. 15 perccel) elfogyasztott saláta ekként csökkentheti a magasabb kalóriatartalmú ételek elfogyasztott mennyiségét. [207]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos szót ejteni továbbá a só szerepéről és ajánlott mennyiségéről is. A fenti ajánlások napi maximum 5 gramm só fogyasztását javasolják, annak jelentős vérnyomásnövelő hatása miatt (a só vértérfogat-növelő hatásáról fentebb már szó esett, lásd a III.1.1. fejezetet). Az 5 gramm só megközelítőleg az a mennyiség, ami egy kés hegyén elfér. Jelentősen megnöveli azonban a naponta elfogyasztott só mennyiségét, hogy számos vásárolt élelmiszer (pékáruk, feldolgozott hústermékek, készételek, üdítőitalok stb.) is nagy mennyiségben tartalmazhatnak sót, amely akár önmagában is elérheti az ajánlott mennyiség maximumát. Ennek csökkentése érdekében fontos figyelembe venni a vásárolt pékáruk, tejtermékek, italok sótartalmát (ásványvizek esetében a Na <20mg/liter), javasolt több növényi, és kevesebb állati eredetű készítmény (kolbászok, húsok stb.) fogyasztása, a készételek és konzervek helyett ajánlott frissen, házilag készíteni az ételeket, amelyek esetében a sót (vagy annak egy részét) megfelelően helyettesíthetik a friss fűszerek, fűszernövények. A kevesebb vizet igénylő főzési módszerek (például párolás) továbbá jobban megőrzik az ételek ízét, amelyek ezért kevesebb sót igényelnek. Szintén csökkenthető az elfogyasztott só mennyisége, ha evéskor nem kerül só az asztalra (sokan megszokásból még azelőtt megsózzák az ételt, hogy megkóstolnák azt). A sós rágcsálnivalók mennyiségének csökkentése szintén javasolt. [207]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Említést érdemel továbbá az idegen konyhák kérdése és az ilyen ételek nyaralások, utazás alatti megfontolt és körültekintő fogyasztása. Nem indokolt teljes mértékben elutasítani, hiszen minden országban megtalálhatók azok az ételek – még ha helyi specialitások is –, amelyek megfelelnek az egészséges táplálkozás ajánlásainak. Ezzel együtt javasolt figyelembe venni az adott étel tápanyag- és kalóriatartalmát, és ennek függvényében mértékkel fogyasztani belőle.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hangsúlyozandó e helyütt is az alkoholfogyasztás kérdése és jelentősége. Kis mértékben megengedhető: ahogy erről fentebb szó esett, az alkoholtartalmú italok fogyasztását napi maximum 2 adagra ajánlott korlátozni (20 g/nap alkohol) a férfiak esetében, és napi 1 adagra (10 g/nap alkohol) nőknek [206] (1 adag = kb. 3 dl 4%-os sör, <2 dl 8%-os bor, 1 dl 11,5%-os pezsgő, 3 cl 40%-os pálinka, 3 cl 38%-os vodka stb.), ám a nagy mennyiségű, gyakori alkoholfogyasztás igen káros hatást gyakorolt az egész szervezetre és különösen is a szív-és érrendszerre. Az alkohol negatív hatást gyakorol mind a triglicerid-, mind a vércukorszintre, valamint károsan befolyásolja egyes (K-vitamin-antagonista) véralvadásgátló gyógyszerek hatását is, ekként több útvonalon is negatív hatást gyakorolva a szív-ér rendszerre. Az alkoholnak továbbá a kalóriatartalma is jelentős, amely – rendszeres vagy gyakori fogyasztás esetén – zsigeri zsírban rakódik le, ami kiemelten is szív- és érrendszeri kockázatot növelő tényező. Ennek okán az aktuális ajánlások és irányelvek nem javasolják az alkoholfogyasztást. [206]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A táplálkozási szokások kialakítása kapcsán általánosságban kiemelendő, hogy az egészséges étkezési szokások hosszú távú fenntartásának nyitja a legtöbb esetben egy középút megtalálása az egészséges és a kedvelt ételek fogyasztása között (noha e kettő gyakorta átfed egymással). Az evés a legtöbb ember számára örömforrás; ha ezt az örömtényezőt az egyén teljesen kiiktatja a táplálkozásából (például, hogy fenntartson egy szigorú diétát), az hosszú távon gyakran tarthatatlannak bizonyul, és akár gyakori nassoláshoz, akár alkalmankénti nagyevésekhez, kontrollálhatatlannak érzett falásrohamokhoz stb. vezethet. Ennek elkerülése érdekében tehát javasolt megtalálni azt az arany középutat, amely során egyszer-egyszer helyet kaphatnak – kis mennyiségben – akár egészségtelenebb ételek (zsírok, egyszerű cukor stb.) is, amennyiben ezeket az egyén nem tudja/akarja teljesen mellőzni a táplálkozásából, ám a táplálékbevitele jelentős részét mégis a fenti ajánlások betartásával fedezi. Fontos továbbá, hogy a táplálkozási szokások egyik napról a másikra történő drasztikus megváltoztatása ritkán segíti azok tartós fennmaradását. Az étrend fokozatos, mértéktartó átalakítása, az étkezések napirendbe való – az egyénnek megfelelő – beiktatása, a drasztikus – és gyakorta egészségtelen – lépések (például léböjtkúra, a napi étkezések számának egy-kettőre való lecsökkentése a fogyás reményében, éhezés, rövid távú, egészségtelenül szigorú diéták stb.) kerülése valószínűbben vezet el a módosított étkezési szokások hosszabb távú fenntarthatóságához. Miokardiális infarktuson átesett személyek étkezési szokásait vizsgáló tanulmányok [212] rámutattak ugyanis, hogy az akut eseményt és a rehabilitációs kezelést követő néhány hónapban a beteg személyek jelentős többsége (65%) sikeresen módosított étrendi jellemzőin, azonban egy évvel később ezen személyek legnagyobb része visszatért korábbi étkezési szokásaihoz, feladva a korábban kialakított egészségesebb étrendet. Egy, a közelmúltban készült hazai vizsgálat [213] hasonló eredményre jutott: a vizsgálatban olyan, túlsúllyal élő személyeket vontak be, akik korábban már kardiovaszkuláris eseményen átestek, és korábbi testsúlycsökkentést célzó diétájuk eredménytelen volt. E betegek kéthavonta, ambulánsan, dietetikus szakember vezetésével komplex dietetikai programon vettek részt, amelynek részeként bemutatásra kerültek az egészséges nyersanyagok, ismertetésre kerültek azok kardiovaszkuláris és élettani hatásai, valamint a résztvevők megismerkedhettek az ételek korszerű (szívbarát) elkészítési módjaival, lehetőségeivel is. A foglalkozások résztvevői ezután maguk készíthették el az ételeket, eközben követték a felhasznált nyersanyagok mennyiségét, majd közösen kiszámították az ételek energia- és tápanyagtartalmát is. Az eredmények szerint e rendszeres betegoktató és a személyek étrendjének nyomon követését lehetővé tévő alkalmak eredményeként mind férfiak, mind nők körében statisztikailag jelentős mértékben csökkent a testtömeg, a testtömegátlag (BMI), valamint a haskörtérfogat is egy év alatt. A testtömeg csökkenésének mértéke férfiaknál átlagosan 8,44 kg, nőknél 5,97 kg volt, míg a haskörtérfogat férfiaknál átlagosan 7,53 cm-rel, nőknél 5,18 cm-rel csökkent. Ezen nemzetközi [212] és hazai [213] eredmények rámutatnak tehát, hogy mindenekelőtt a hosszú távú, tudatosan követett és kontrollált, ekként fenntartott módosítások vezetnek el sikerrel a kívánt pozitív eredményekhez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ennek okán tehát a módosított táplálkozási szokások hosszú távú fenntartása olyan kihívást jelentő feladat, amely az egyén folyamatos önszabályozó erőfeszítését igényli; erről a későbbiekben részletesen is szó esik.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave