4.2. Testmozgás, fizikai aktivitás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egészséges életmód részeként a „szívbarát” táplálkozási szokásokkal optimális esetben együtt kell járjon a rendszeres testmozgás is, különösen, hogy az elhízás és a túlsúly a koszorúér-betegség jelentős kockázati tényezőiként jelennek meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az optimális testtömeg (és testzsírarány) elérésének, illetve fenntartásának képlete elvileg roppant egyszerű: amennyiben a szervezet több kalóriát használ fel, mint amennyi a bevitt táplálékkal rendelkezésére áll, nem képződnek zsírszövetek, illetve – azok megléte esetén – a szervezet az elraktározott többletből (annak felhasználásával) fogja pótolni a hiányzó energiát, tehát a fogyás beindul. Ez tehát azt jelenti, hogy több energia (kalória) felhasználásával (rendszeres testmozgással) és kevesebb kalória elfogyasztásával (az étrend megváltoztatásával) a szervezet zsírtartaléka csökkenni fog, illetve nem növekszik tovább. Ezzel együtt hangsúlyozandó, hogy az élettani szempontok alapján egészségesnek tartott és hosszú távon is fenntartható fogyást a havi egy kilogramm testsúlycsökkenés jelenti. Ennek során nincs jelentősége, hogy az egyén mely étkezések során fogyaszt több vagy kevesebb kalóriát, ahogy az is mellékes, hogy a nap mely szakában végzi a testmozgást. [207]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kiemelendő továbbá, hogy a rendszeres testmozgás a mentális egészség szempontjából is kedvező hatású: a fizikai aktivitás csökkenti a pszichés distressz tüneteit, mérsékli a düh és harag érzelmeinek intenzitását, mérsékli a stresszélményt és a negatív hangulati állapotokat, növeli a pozitív hangulati állapotok gyakoriságát és az érzelmi jóllétet számos korcsoportban. A rendszeres testmozgás igazoltan együtt jár továbbá a jobb kognitív működéssel időskorú személyek körében. [214, 215] A kapcsolat ugyanakkor – ahogy erről már esett szó – kétirányú: a rosszabb pszichés státusszal (például depresszív tünetekkel) jellemezhető személyek körében gyakoribb a fizikai inaktivitás, amelynek így nem érvényesülhetnek pozitív – anyagcsere, hormonális- és neurotranszmitter – hatásai, ami így mind a fizikai egészség, mind a pszichés jóllét szempontjából negatívabb kimenetekhez vezethet. [216, 217]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti összefüggéseket különböző útvonalak közvetíthetik. A testi aktivitás növeli a személyes hatékonyság és a kompetencia érzését, ami más életterületek és tevékenységek kapcsán is pozitív hatással bír. Ez a magabiztosság, a „bízhatok a saját testemben” érzése különösen fontos és pszichés jóllétet jelentősen növelő lehet például egy akut koronáriaesemény átélése után. [207] A másokkal együtt végzett testmozgás a társas kapcsolatok előnyös hatásán keresztül vezethet pozitív kimenetekhez (lásd társas interakció hipotézise), míg a fizikai aktivitás során áthelyeződött figyelmi fókusz elterelheti az egyén figyelmét a stresszkeltő életeseményekről, így vezetve jobb mentális egészséghez (lásd elterelés hipotézise). [215] Az élettani hatások között megemlítendő, hogy az aktív életmód csökkenti a szervezet kortizol szintjét, ami a kognitív működésre gyakorolt pozitív hatás mellett a megélt stressz mértékét is csökkenti. A rendszeres testmozgás az optimális véráramlás fenntartásán keresztül támogatja továbbá az oxigén és egyéb tápanyagok szervekhez és sejtekhez jutását, ekként a teljes szervezetre pozitív hatást gyakorolva. Ennek részeként segít fenntartani az agy-ér rendszeri integritást, pozitívan hatva az agyműködésre, lassítva, akár megelőzve így az időskorban előforduló mentális funkciócsökkenést. [218] A fizikai aktivitás továbbá neurotróf (az idegsejtek növekedését, túlélését, differenciálódását támogató molekuláris) mechanizmusokon keresztül is védő hatást fejt ki az idegrendszer működésére, serkentve a neurotrofin molekulák felszabadulását, valamint támogatva az idegsejtek kapcsolódását és az idegi jelátvitelt, ami a sejtek túlélésének és fejlődésének növekedéséhez vezet. [219] A szabadidős tevékenységként végzett testmozgás pozitívan hat továbbá számos szív-ér rendszeri kockázati tényezőre is, úgy, mint a diabétesz, a magas vérnyomás, az elhízás vagy a zsíranyagcsere zavara, amely pozitív hatásokat a vérnyomás, az inzulinrezisztencia és a glükózintolerancia és a vérlemezkék összecsapzódási hajlamának csökkenése, valamint a HDL-koleszterin koncentrációjának testmozgás általi növekedése közvetíti. [220]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

38.
A vérnyomás és a pulzus
 
A fizikai aktivitás intenzitásának és időtartamának megfelelő beállítása kapcsán a szívműködés monitorozása fontos feladat. A BetegszobaTv alábbi videója a vérnyomásmérés fontos szempontjait mutatja be:
 
 
A vérnyomás- és pulzusértékek feljegyzéséhez pedig fontolja meg egy (akár a már bemutatotthoz hasonló) vérnyomásnapló vezetését!
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiek okán a rendszeres testmozgás napirendbe iktatása, valamint időtartamának és intenzitásának fokozatos növelése a kardiológiai rehabilitációs kezelés egyik alapvető pillére. Ennek egyik legfontosabb alapelve a fokozatosság. A beteg személy fizikai erőnlétének meghatározásában a terheléses EKG-vizsgálat alapvető, amelyet kardiológus szakorvos értékel. A stabil kardiális állapotúnak ítélt beteg mobilizálása mielőbb megkezdődhet az ellátás során, azonban eközben a vérnyomás, a szívfrekvencia monitorozása, valamint a folyamatos EKG-val történő ellenőrzés alapvető fontosságú. Ezen paraméterek alapján történhet meg a mozgás intenzitásának és időtartalmának napról napra történő emelése.1 A szívnek és a szervezetnek egy akut koronáriaesemény, PTCA- vagy CABG-beavatkozás után regenerálódásra, pihenésre van szüksége. Az ajánlások ezért a fokozatosság elvének figyelembevételét emelik ki a rehabilitációs kezelés után is. A betegek egy része – a korábbi inaktivitást bepótlandó – gyakran túlzott erőkifejtéssel, a szíve terhelhetőségének figyelembevétele nélkül veti bele magát a testmozgásba, ennek azonban negatív és komoly következményei is lehetnek. Ezt megelőzendő a javaslatok az első hónapokban a rehabilitációs kezelés során megkezdett mozgásformák (nem megerőltető séta, szobakerékpár, napi 2-3 légzőtorna) folytatását, valamint a nagyobb fizikai megterhelés kerülését (4-5 kg-nál nagyobb súly emelésének mellőzése az első 2-3 hónapban) hangsúlyozzák. A fokozatosság elve azonban később is elsődleges kell legyen: a műtétet követő időszakban ajánlott sétát idővel a tempós gyaloglásnak javasolt felváltani, az alacsony intenzitású szobabiciklizés tempója apránként növelhető az ellenállás emelésével stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A testmozgás fokozatos növelése során fontos a szervezet jelzéseire való odafigyelés és a fáradtság, kimerültség jeleinek felismerése. Ezek gyakran mellkasi nyomás, esetleg szúró, szorító érzés formájában, nehezebbé váló légvétel vagy izomfáradtság formájában jelennek meg, ám a jelentős egyéni különbségek miatt fontos, hogy az egyén figyelje és felismerje saját teste jelzéseit, és türelmes legyen a terhelhetőségével kapcsolatban. Amennyiben egyik-másik napon jelentősebb fáradtságot, gyengeséget él meg az egyén, fontos inkább beiktatni egy pihenőnapot, mintsem túlterhelni a szervezetet. A fent leírt tünetek súlyos vagy gyakori megjelenése esetén pedig javasolt a kezelőorvos mielőbbi felkeresése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy erről fentebb már szó esett, a leginkább ajánlott mozgásforma az aerobjellegű testmozgás, amelynek célja a minél nagyobb izomtömeg átmozgatása, általában ritmikus (de mérsékelt intenzitású) módon, hosszabb időtartammal, ennek nyomán az állóképesség és az erőnlét lassú, de fokozatos növelése lehet a cél. [206] A hétköznapokban általában végzett mozgásformák tartoznak ide: séta, kerékpározás, ház körüli munkák, kertészkedés, nordic walking, túrázás, kocogás, úszás stb. A szív- és érrendszer működésére gyakorolt pozitív hatásán túl e mozgásforma ajánlott a testsúlycsökkenés elérésének és a testsúlygyarapodás megelőzésének érdekében is. [221] (Az egyes mozgásformákhoz kötődő javaslatokat és ellenjavallatokat a későbbiekben részletesen bemutatjuk). Az ajánlott testmozgás jellemzői továbbá három szempont – gyakoriság, időtartam és intenzitás – alapján határozhatók meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyakoriság vonatkozásában felnőtt, egészséges személyeknek a javasolt mennyiség legalább 3-5 alkalom hetente, noha a naponta végzett testmozgás lenne a legideálisabb, koszorúérbeteg személyek számára akár a naponta több alkalommal végzett testmozgás is javasolt (például szoba-kerékpározás, gyaloglás stb. délelőtt és délután is). Az időtartam tekintetében ajánlott a hetente ötszöri, 30 perces közepes intenzitású testmozgás (azaz 150 perc/hét), vagy 15 perces nagy intenzitású testmozgás (75 perc/hét), vagy a kettő kombinációja. [222]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mozgás intenzitása abszolút és relatív mérőmódszerekkel egyaránt értékelhető. Az abszolút intenzitás mérhető a mozgás során percenként felhasznált energia mennyiségével (amelyhez az egységnyi idő alatt felhasznált oxigén mennyiségét veszik alapul), vagy az úgynevezett MET- (metabolikus ekvivalencia) értékkel, amely a test által elfogyasztott energia mennyiségét fejezi ki (ahol 1 MET = a nyugalomban mért oxigén szükséglet). [223] A fizikai aktivitás során történő terheltségnek fontos mutatója lehet továbbá az egyén szívritmusértéke is, amely akár a hagyományos, noha kevésbé pontos módszerrel (a nyaki ütőérre helyezett három ujjheggyel észlelt dobbanások száma adott időtartam alatt, 60 másodpercre vetítve), akár szívritmusmérő eszközökkel (például vérnyomásmérő, okosóra stb.) mérhető és figyelemmel kísérhető, betartva a kezelőorvos által tanácsolt maximális értéket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A probléma ezen abszolút értékekkel, hogy nem veszik figyelembe az olyan egyéni tényezőket, mint a nem, az életkor, a testsúly vagy az edzettségi szint. Ennek okán ajánlott inkább a testmozgás relatív intenzitását becsülni, ami az adott tevékenység elvégzéséhez szükséges erőfeszítés mértékét jeleníti meg, és ez alapján határozni meg a testmozgás ajánlott és javasolt intenzitását. Ez kifejezhető egyfelől az egyén keringési és légző- (kardiorespiratórikus) rendszerének edzettségi szintjéhez viszonyítva, amely laborvizsgálatokkal mérhető, tehát ennek megállapítása a kezelőorvos feladatkörébe tartozhat. Az egyén által is megállapítható mutató lehet az aktuálisan mért/becsült szívritmusnak a maximális szívritmusértékhez (220-életkor) való viszonyítása, százalékban kifejezve. Tehát például, ha 68 évesen az egyén szívritmusa a végzett testmozgás során 130 szívütés/perc, akkor e mutatót a 130 / (220 – 68 =) 152 × 100 = 85,52. Ez azt jelenti, hogy az egyén számára az adott testmozgás a nagy intenzitású/élénk intenzitású kategóriába tartozik. Egyszerűbben kezelhető mutató az egyén által (a tevékenység után) megbecsült terhelés, erőfeszítés mértéke (mennyire érezte nehéznek a személy a tevékenység végrehajtását). Például az úgynevezett Borg-skála esetében egy 6–20-ig terjedő skálán becsülheti meg a személy a testmozgás során szükséges erőkifejtés mértékét, ahol a 6 a minimális szükséges erőfeszítést (például pihenés során), a 20 pedig a maximális terhelést jelenti (ami egyénenként változik). E skála – megalkotója Gunnar Borg szándéka szerint – szintén a szívműködés ritmusát veszi alapul: ha a becsült intenzitás értéke (6–20) mögé egy nullát helyezünk, megkapjuk az aktuális – bár nem feltétlenül pontos – szívritmus értéket (60–200). [224] További szubjektív és relatív intenzitásbecslő módszer a légzés gyakoriságának mérése, az úgynevezett Talk Test (Beszéd teszt). E módszer azon alapul, hogy adott testmozgás mellett, amennyiben az egyén beszélni próbál, milyen mértékben kell azt megszakítani a levegővétel miatt [223] (az abszolút és relatív intenzitásértékek kategóriákba való besorolását lásd az alábbi, 4. táblázatban).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Idős vagy beteg személyek esetén mindenképpen ajánlott – a fenti módszerek alkalmazásával – a testmozgás intenzitását az egyén saját (edzettségi és testi) állapotához szabni, amiről tanácsos a kezelőorvossal egyeztetni. Szív- és érrendszeri betegséggel élő személyek esetében javasolt könnyű intenzitású (aerobjellegű) mozgásformákkal kezdeni, és fokozatosan növelni a mozgás mennyiségét és intenzitását. Fontos továbbá, hogy a teljesen inaktív életmódot folytató személy is belekezdjen valamilyen testmozgás végzésébe, elkezdve ezt a fent bemutatott minimum gyakoriság és időtartam alatt, idővel növelve a testmozgás mennyiségét. Ezen esetben javasolt a könnyű vagy mérsékelt intenzitású mozgás rövid idejű (10 perc vagy kevesebb) végzése kezdésként, heti periódusok során egyenletesen elosztva az alkalmakat. [206, 207]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További fontos szempont az esetleges (komorbid) társbetegségek jellemzőinek, szervezetre gyakorolt hatásainak figyelembevétele is. Kiemelendő e helyütt a szív- és érrendszeri betegségek mellé gyakran társuló diabetes mellitus (cukorbetegség). Ennek fennállása esetén külön figyelmet kell fordítani a mozgás során és az azt követően fellépő fokozott energiafelhasználás miatti megnövekedett kalóriaigényre és a felhasznált kalóriák pótlására, a vércukorszint stabilan tartása érdekében.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

4. táblázat. A testmozgás intenzitásbeli kategóriái, abszolút és relatív intenzitás [206]
Abszolút intenzitás
Relatív intenzitás
Intenzitás
MET
Példák
%HRmax
Borg-érték
Beszédteszt
Könnyű
1,1–2,9
4,7 km/h-t nem meghaladó séta, könnyű házi- és ház körüli munkák
50–63
10–11
Mérsékelt
3–5,9
Gyors séta, lassú kerékpározás, porszívás, kertészkedés, tánc, vízitorna stb.
64–76
12–13
A légvétel gyorsabb, de egész mondatok még kimondhatók.
Élénk
≥ 6
Kocogás vagy futás, gyors kerékpározás (> 15 km/h), nehéz kerti munka (folyamatos ásás vagy kapálás), úszás stb.
77–93
14–16
A lélegzetvétel nagyon nehéz, mellette kényelmes beszélgetés nem folytatható.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fizikai erőnlét fejlődése során a továbbiakban is a fokozatosság elve tartandó szem előtt: mind a mozgás időtartamában, mind gyakoriságában, mind intenzitásában csak lépésről lépésre ajánlott növelni a fizikai aktivitást, ezzel megelőzve az izomlázat, a sérüléseket, a kimerülést vagy a negatív kardiális következményeket. Amennyiben az egyén negatív hatásokat tapasztal a fizikai aktivitás növelése során (például a lélegzetvétel nehezítettsége), ajánlott mérsékelni a módosításokat. A mértékletesség igaz az aktivitás és a pihenés egyensúlyára is. A túlzott mértékű vagy intenzitású testi aktivitás nem előnyökhöz, de kifejezetten káros következményekhez vezethet, ezért nagyon fontos a beiktatott és célzott pihenés, kikapcsolódás is, valamint az elegendő mennyiségű és minőségű alvás, igazodva a személy napi aktivitási ciklusához (ha például az egyén kora délután általában fáradtabb, testi/mentális teljesítőképessége alacsonyabb – és megteheti –, pihenjen le ebben az időben, és ne erőltesse a tervezett tevékenységek elvégzését. Azokat időzítse olyan napszakra, amikor a szervezete is készen áll erre – ez hosszú távon pozitív hatással bír). Hangsúlyozandó továbbá, hogy a csak alkalmanként végzett, vagy spontán, a beteg személy számára ismeretlen terheléssel járó mozgásformák, a versenyszerű sportok (például futball), valamint a hirtelen, jelentős erőkifejtést igénylő mozdulatok (például súlyemelés, nagy súlyokkal történő súlyzós edzés stb.), amelyek kapcsán fennáll a túlzott megterhelés veszélye, kerülendők (e mozgásformák elsődlegesen nem is a szív- és ér-, valamint a légzőrendszerre fejtik ki pozitív hatásukat).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Viszonylag gyakori, hogy egy akut koronáriaesemény vagy koszorúér-áthidaló műtét után a beteg személy kerüli a testmozgás minden formáját, félve annak káros következményeitől. Fontos ezért hangsúlyozni, hogy a kezelőorvos tanácsa alapján megkezdett és folytatott fizikai aktivitás, a mértékletesség és a fokozatosság elvét szem előtt tartva, biztonságosan végezhető, és igen alacsony mértékű kockázattal (azonban, ahogy erről szó volt, jelentős haszonnal) jár. Egy empirikus tanulmányban [225] több mint 25 ezer beteget vizsgáltak, akik koszorúér-áthidaló, illetve szívbillentyűműtét vagy katéteres értágító beavatkozás után, valamint egyéb, koszorúér-betegséghez kapcsolódó okok miatt kardiológiai rehabilitációs kezelésen vettek részt. Az eredmények szerint mintegy ötvenezer, testmozgással töltött óra alatt fordult elő egy jelentős kardiális esemény; a szívinfarktus aránya a testmozgás időtartama alatt vagy az azt követő egy órában 1,3/egymillió tréningóra volt. Ezek közül egyik sem volt halálos kimenetelű, és defibrillációra sem volt szükség. A rendszeres testmozgás biztonságossága és számos egészségügyi előnye mellett mindazonáltal fontos hangsúlyozni azokat a további szempontokat, amelyek figyelembevétele kiemelten javasolt a koszorúér-betegséggel élők számára.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A testmozgás javasolt menete a bemelegítés-testedzés-levezetés-nyújtás fázisaira épüljön. A fokozatos bemelegítés és a mozgás végén történő levezetés (a szívritmus, vérnyomás és a légzés normalizálódására szánt idő) mind a sérülések, mind a negatív szív- és ér-, valamint légzőrendszeri következmények megelőzését segíti. [207] A hideg időben, bemelegítés nélkül végzett megterhelő fizikai munka (például hólapátolás), vagy a hirtelen elkezdett, akár időnyomás alatt végzett munka hangsúlyosan kerülendő. Ilyen esetekben a tempó lassú és fokozatos növelésével, így a szervezet felkészülése és az izmok bemelegedése után javasolt a munkavégzés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kiemelendő továbbá az alvást követő ébredés és az ágyból való felkelés időszaka is. Az éjszakai (akár 8-9 órás) alvás során a szervezet nyugodt, pihent állapotba kerül, amely után a felkelés (mind a mentális, mind a fizikai készenlét elérése) jelentős aktivitásemelkedést igényel (a vérnyomás- és a pulzus emelkedése, a légzés fokozódása mind hozzájárulnak, hogy a szervezet sejtjei és szervei felkészüljenek a szükséges aktivitásra). Hangsúlyosan fontos az ehhez szükséges idő biztosítása a szervezetnek, elkerülve így, hogy a szívműködés hirtelen és jelentős megélénkülése akár egy kardiális eseményhez (például szívizominfarktushoz) vezessen. Ennek okán javasolt a lassú ébredésre szánt idő beiktatása a reggeli készülődésbe: az ébredés utáni pár percben javasolt a fekvő testhelyzet megtartása, majd a végtagok lassú megmozgatása; a felkelés során az álló testhelyzetbe való gyors felpattanás hangsúlyosan kerülendő, a vízszintes fekvésből javasolt először az ágy szélére való felülés és a lassú felállás csak a vérnyomás, valamint a pulzus normalizálódása után.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Javasolt továbbá:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • a teljesítmény vagy az idői paraméterek fontossága helyett azon mozgásforma megtalálása, amely az egyénnek örömet, szórakozást jelent és hosszú távon is beiktatható a napirendbe;
  • a testmozgás során megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása;
  • fáradtság, testi kimerültség, láz vagy akut betegség esetén a fizikai terhelés kerülése;
  • evés után, teli gyomorral az erőfeszítést igénylő testmozgás mellőzése (javasolt 90 percet várni a mozgás megkezdése előtt);
  • az ajánlott intenzitás meghaladása vagy a fent leírt testi tünetek esetén a mozgás, testi aktivitás azonnali befejezése;
  • a hirtelen, levezetés vagy nyújtás nélküli befejezés kerülése;
  • az edzés után melegvizes zuhanyozás, valamint nagyjából fél óra pihenés beiktatása. [207]
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az egyes sportágakat tekintve – a fent már bemutatott aerobjellegű, állóképességet fejlesztő mozgásformákon túl – elmondható, hogy a korábban elterjedt véleményt, miszerint az izomerő fejlesztését szolgáló, súlyokkal vagy erőgépekkel történő edzés káros a szív- és érrendszerre, immár megcáfolták. A kis súlyokkal vagy alacsony ellenállással (például rugalmas szalaggal, lásd TRX) és magas ismétlésszámmal végzett edzés – amely mellett az egyén nyugodtan képes ki- és belélegezni – sikerrel erősítheti a vázizomrendszert, a szív túlterhelése nélkül. A dinamikus mozgások más formái – például gimnasztika, a vázizomrendszer rugalmasságát támogató egyéb mozgásformák – szintén pozitív hatást gyakorolhatnak a test működésére, a rugalmasság, a mozgáskoordináció, az izomerő fejlesztésén keresztül, ezáltal a szív terhelését is csökkentve (hiszen a fizikai erőfeszítést így nagyobb részben végzik a test izmai).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az állóképesség fejlesztését célzó futás – kocogás – szintén hatékony és biztonságos módja lehet a koszorúér-betegséggel élő személy erőnléte javításának. A futás üteme a szív oxigénfogyasztását jelentősen befolyásolja, így azt úgy kell beállítani, hogy igazodjon a lehetséges maximális szívritmushoz, vagy hogy az egyén még beszélgetni tudjon kocogás közben. Az elegendő vízfogyasztásra szükséges ügyelni, és a túl meleg vagy túl hideg időben történő kocogást kerülni kell. A szív terhelhetőségi határának elérését jelző tünetek (mellkasi nyomás, pihenésre sem szűnő légszomj, szúró, szorító érzés a mellkasban stb.) esetén a mozgást azonnal be kell fejezni, és mielőbb orvoshoz kell fordulni. Ha a kocogás megterhelőnek bizonyul, a túrázás, gyaloglás, nordic walking megfelelő alternatívát jelenthetnek, ám ha a mozgás intenzitása csökken, javasolt azt a hosszabb időtartammal ellensúlyozni. [207]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kerékpározás szintén igen hatékony módja lehet az állóképesség fejlesztésének, amelynek tempója szintén a beteg személy terhelhetőségéhez igazítható, és további előnye, hogy a vázizomrendszert tehermentesítve túlsúllyal vagy ortopédiai betegséggel élő személy is biztonságosan használhatja (hiszen a kerékpáros súlyának jelentős része az ülésre helyeződik).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az úszás szintén ajánlott túlsúllyal vagy vázizomrendszeri problémákkal küzdő személyek számára, hiszen a víz felhajtóereje jelentősen csökkenti a szervezetre nehezedő gravitációs és a mozgásból fakadó terhelést. Azonban ugyanezen okból a mozgás is nagyobb erőkifejtést igényel, mint a szárazföldön, ezért nélkülözhetetlen a kezelőorvossal való egyeztetés az úszás lehetőségével kapcsolatban. Ennek figyelembevétele mellett is, szívsebészeti beavatkozást követően csak tökéletesen begyógyult sebekkel (hegesedés nélkül) szabad vízbe menni2 (legalább két-három hónappal később), és ekkor is kisebb, lassú mozdulatokkal szabad elkezdeni az úszást. Természetesen további fontos szempont a korábbi úszótapasztalat, mert egy nehezen úszó vagy úszáshoz nem szokott személy szervezetét sokkal jobban megterhelheti ez a mozgásforma, mint egy gyakorlott úszót. A víz hőmérséklete további fontos szempont: a hideg (például tenger-) víz kevésbé ajánlott a szív- és érrendszeri betegséggel élők számára, ahol a hűvösebb víz mellett a hullámok és a szél további megterhelést jelenthetnek. [207] A fedett, állandó vízhőmérsékletű, feszített víztükrű uszodák megfelelőbbek ilyen esetekben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az evezés megfelelően egyesítheti a tartós aerobedzést és az izomerőt növelő dinamikus edzést; természeti környezetben különösen is feltöltődést segítő sport lehet. Bypassműtéten átesett betegek számára a műtétet követő három-négy hónapban kerülendő ezen mozgásforma, és azt követően is kizárólag olyan tempóban tanácsos evezni, amely mellett a lélegzetvétel még könnyen fenntartható (lásd beszédteszt). Vitorlázás során az erős szélben történő feszített munkavégzés kerülendő a koszorúér-betegséggel élők számára, és különösen is kerülendő a hideg vízzel való hirtelen találkozás (a hajó felborulása vagy a hullámok felcsapódása miatt), amely a keringési rendszernek szélsőséges stresszt jelenthet. Hasonlóképp, a szörfözés (főképp erős szélben a deszka és/vagy a vitorla tartása) jelentős erőfeszítést igényel a szervezettől, az esetleges vízbe esés pedig, a hirtelen hőmérséklet-változás miatt extrém fiziológiai stresszt okozhat. Ennek okán e sport csak a különösen jó kardiális státuszú betegeknek javasolt, miután körültekintően egyeztettek kezelőorvosukkal. A síelés nem tiltott, de csak a megfelelő óvintézkedések megtétele mellett javasolt: alapfeltétel a légszomj és az angina pectoris teljes hiánya, emellett fontos az egyén igen jó erőnléti állapota. A lakóhely és a síelés helye között ne legyen 1500 méternél nagyobb magasságbeli különbség, valamint kiemelt figyelmet szükséges fordítani a hővédelemre. A magasságbeli különbségek áthidalására javasolt hosszabb időtartamot szánni (például a felvonó kerülése). Ajánlott a rövidebb szakaszokon való lesiklás és a veszélyes (fekete jelű) lejtők kerülése. Mindezekkel együtt a sífutás (időnyomás vagy teljesítménycél nélkül) biztonságosabb alternatívát jelenthet. A tenisz rövid távon jelentős terhelést jelenthet a szervezetnek, ahol a versenyjelleg további stresszorként jelenhet meg, ezért nem ajánlott koszorúér-betegséggel élő személyeknek. A tenisz csak abban az esetben javasolt (az esetleges bypassműtétet követően csak három-négy hónap után), ha megtartható egy szórakoztató, könnyed szinten, amely sem fiziológiai, sem pszichés terhelést nem jelent az egyén számára. A golf kifejezetten javasolt mozgásforma lehet, hiszen egy pihentető, zöld környezetben a könnyed sétával és egy-egy ütéssel járó mozgásforma nem terheli a szív- és érrendszert, ugyanakkor a kikapcsolódás, szórakozás fontos örömét nyújthatja (ezzel együtt bypassműtét után 3-4 hónapig kerülendő a golfozás is). [207]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Általában véve a sportolásra hasonlóképp érdemes tekinteni, mint a gyógyszerek szedésére: a testmozgás a megfelelő adagolásban és az előírásokat követve segítő és hatékony terápia lehet; túladagolva azonban káros hatással jár. Empirikus kutatások eredményei [21] ezzel együtt arra mutatnak, hogy noha a koszorúér-betegség akut fázisban a legtöbb betegnél a fizikai aktivitás kis- és közepes mértékben megnövekszik, hosszú távon e pozitív változások mérséklődnek, akár eltűnnek. A fizikai aktivitás hosszú távú fenntartásának kérdése és prediktorai ekként a későbbiekben részletesen is tárgyalásra kerülnek.
1 Ha a bypass-műtét során a láb vénáinak kivétele okán a lábszáron műtéti heg van, a láb lógatás vagy a hosszabb távú ácsorgás legalább 6 hétig kerülendő. Pihenéskor a lábat vízszintesen szükséges fektetni, járáshoz szükség esetén rugalmas pólya (fásli) használható.
2 A sebek védelme a gyógyulás ideje alatt a fürdés/zuhanyozás kapcsán is fontos. A kórházból való távozás után a sebeket csak rövid ideig érheti víz, a sebgyógyulás zavarával jellemezhető részeket (a seb váladékozik vagy gyulladt) azonban egyáltalán nem érheti nedvesség. Az áztatás, dörzsölés minden seb esetében tilos, zuhanyzás után a víz finom felitatása javasolt. A sebgyógyulás ideje alatt a zuhanynak háttal történő zuhanyzás ajánlott, míg a kádban történő fürdés a bypassműtétet követő 6-8 héttel javasolt legkorábban, amennyiben minden seb begyógyult. Ekkor is figyelni kell azonban a kádba történő beereszkedésre, mert az jelentősen terhelheti a felsőtest izmait.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave