Teleki Szidalisz Ágnes: Szív-ügyünk • A szívkoszorúér-megbetegedések bio-pszicho-szociális szempontjai, az elsődleges, másodlagos és harmadlagos megelőzés lehetőségei
›
VI. Az életmód-változtatás területei a szívkoszorúér-betegségek kezelésében – egészségpszichológiai intervenciós lehetőségek
›
4. Az életmód-változtatás területei
›
4.4. Stressz és stresszkezelés
›
4.4.2. A stresszválasz és az egészség-betegség folyamata

4.4.2. A stresszválasz és az egészség-betegség folyamata

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy stresszor megjelenése és annak észlelése egyaránt kiválthat fiziológiai és pszichés stresszválaszokat is: az élettani stresszválasz közvetítője főként az idegrendszer, a belső elválasztású mirigyek rendszere (endokrin rendszer), a neuroendokrin, valamint az immunrendszer. Egy stresszor megjelenése után a szervezet felkészül az esemény kezelésére és a vele való megküzdésre: e szervrendszerek közvetítésével szimpatikus idegrendszeri aktiváció lép fel (idegrendszer), amelynek hatására a mellékvese katekolaminokat, főképp adrenalint és noradrenalint kezd el termelni (neuroendokrin rendszer). Ennek hatására megemelkedik a vérnyomás, intenzívebbé válik az agy vérellátása és megélénkül az agyi vérkeringés, nő a szívfrekvencia, aktívabbá válik a vázizomrendszer és megnő annak ellenállása; az egész szervezet a stresszorral szembeni akut védekezésre vagy – ha ez tűnik jobb megoldásnak – a menekülésre készül fel. Ezzel párhuzamosan csökken minden olyan szerv és szervrendszer (vese, emésztőrendszer, bőr) aktivitása, amelyek működése nélkülözhető egy akut stresszhelyzetben. Ezzel egyidőben az idegrendszeri válasz az endokrin rendszerre is hatást gyakorol, amely – többek között – a stresszválasz időbeli meghosszabbításért felel: az úgynevezett hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely (HPA) aktivációjának hatására a mellékvesekéregben kortizol, kortikoszteron és aldoszteron termelődik, ami növeli a vércukor és a vérben keringő szabad zsírsavak szintjét, valamint csökkenti az immunrendszer válaszkészségét; a pajzsmirigytengely aktivációja a pajzsmirigyhormon termelődéséhez vezet, amely metabolizmust fokozó hatása mellett növeli a szívfrekvenciát és a perifériás érellenállást, így szintén a vérnyomás emelkedéséhez vezet. [109] Könnyen belátható, hogy e hatások összeadódva valóban egy akut stresszorral szembeni sikeres megküzdéshez, annak nehezítettsége esetén a stresszor elkerüléséhez járulnak hozzá. A stressz megbetegítő hatásait tekintve fontos hangsúlyozni, hogy ezen akutan fellépő, ám nem túl gyakori változásokhoz a szervezet sikeresen képes alkalmazkodni (ez az allosztázis folyamata, [110] amely lehetővé teszi így az egyensúlyi állapot, a homeosztázis fenntartását), elkerülve így a megbetegedést. Tehát az akut stressz kevésbé és kisebb valószínűséggel vezet egészségügyi problémákhoz (szélsőségesen intenzív, akut megterhelések természetesen kivételt képezhetnek).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Amennyiben azonban a stresszor tartósan fennáll (lásd krónikus stressz, például elhúzódó munkahelyi, magánéleti konfliktusok), vagy bizonyos egyéni jellemzők hatására (például az egyén tartós beállítódása a stresszorok elővételezésére, anticipációjára, vagy a korábbi stresszteli életeseményekre vonatkozó ruminatív gondolkodás hatására stb.) ezen – eredendően akut – stresszválasz elnyújtott, krónikus stresszreakcióvá alakulhat. Az allosztatikus terhelés vagy túlterhelődés koncepciója [110] szerint pedig a szervezet ehhez csak úgy lesz képes alkalmazkodni, ha immár nem az egyensúlyi, „normál” állapothoz kísérel meg alkalmazkodni, hanem az immár tartósan megváltozott működést tekintve normálisnak, az állandósuló megterhelés és a megváltozott működés lesz az alkalmazkodás „viszonyítási kerete”. [110] Ennek gyakori példája, amikor a kezdetben csak akutan megemelkedő vérnyomást az allosztázis sikeresen mérsékli, míg az egyensúlyi szintre nem ér; a krónikus vagy túl gyakori stressz hatására azonban az immár tartóssá váló emelkedett vérnyomást nem képes „visszaszabályozni” az allosztatikus rendszer, és ez az állandósult emelkedett vérnyomás válik normálissá; ekkor ehhez, mint megváltozott, de tartós állapothoz szabályoz vissza az allosztázis (az egyensúly fenntartása érdekében), ami elvezet a magas vérnyomás-betegség kialakulásához.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közvetlen, fiziológiai út mellett azonban igen jelentős a közvetett pszichés – kognitív és viselkedéses – stresszválasz szerepe is. A kognitív folyamatok tekintetében a tanulmányok igen fontos szerepet tulajdonítanak a perszeveratív gondolkodási mintázatnak, amely jelentheti a stresszor/stressz elővételezését, a stresszorhoz kapcsolódó ismételt rágódást, ruminációt és az elhúzódó aggodalmaskodást, ezáltal elnyújtva és fenntartva a fiziológiai stresszválaszt. [111] A ruminációra való hajlam ugyanakkor önmagában is negatív következményekhez vezethet. A distresszre adott ruminatív válasz a stresszorra és a distressz tüneteire való ismételt, de passzív fókuszálást jelenti, valamint a stresszor lehetséges okain és következményein való tépelődést, rágódást (például „miért történik ez velem? mi lesz ennek a vége? mikor fog ez megoldódni?” stb.). A problémát az okozza, hogy ez a fajta passzív tépelődés nem segíti elő az aktív problémamegoldást, nem célozza a körülmények megváltoztatását, mert hatására ugyan a személy fokozottan figyel a problémára és az annak okán fellépő negatív érzelmeire, de teszi ezt a tényleges cselekvés mindenféle lépése nélkül. A rumináció együtt járhat továbbá bizonyos kognitív torzításokkal („nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel”), valamint reménytelenségérzéssel, pesszimizmussal, szorongással, az önkritika magas szintjével és az alacsony személyes hatékonysággal is, amelyek tovább erősítik az egyén tehetetlenségérzését és negatív hangulatát. További nehézség, hogy e kognitív gondolkodási mintázat és negatív hangulat idővel eltávolíthatja a személyt a környezetétől (akik úgy érezhetik, hogy azért nem tesz aktív lépéseket a helyzet megváltoztatására, mert valójában nem is „akar” változtatni), ami pedig a társas támogatás elvesztése okán tovább nehezítheti az egyén körülményeit és a stresszorral szembeni megküzdést. [112]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A perszeveratív és ruminatív kogníciók csökkentésére ugyanakkor hatásosnak bizonyulhat a figyelem elterelése az „itt és most”-ban olyan örömkeltő vagy akár semleges tevékenységekkel, amelyek rövid távon segíthetnek az egyénnek javítani a negatív hangulatán és elterelni a figyelmét, aminek eredményeként akár lehetővé válhat számára a probléma más szemszögből való megközelítése, akár az aktív problémamegoldás felé való elmozdulás. Az ilyen semleges vagy pozitív figyelemelterelő tevékenységek (például sport, barátokkal való találkozás stb.) rövid távon is segíthetnek eltávolodni a ruminatív gondolatoktól, ám hosszabb távon sem válnak károssá (mint ha például az egyén szerhasználattal próbálná enyhíteni negatív hangulatát). [112]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A stresszre adott viselkedéses válaszok tekintetében – főképp az egészségi állapottal való összefüggéseket vizsgálva – mindenekelőtt a stressz kezelése kapcsán alkalmazott egészségmagatartások és rizikóviselkedések szerepe emelendő ki. [113] A stressz okozta gondolkodásbeli-érzelmi tünetek (aggodalmaskodás, szorongás, feszültség) kezelésének lehetőségét, az azokkal való megküzdés módját sokan vélik bizonyos rizikóviselkedésekben megtalálni. Kutatások sora igazolja, hogy a mindennapokban észlelt stressz szintje jelentős mértékben együtt jár a dohányzás, az alkoholfogyasztás nagyobb mértékével, ugyanakkor az egészséges táplálkozás és a testmozgás alacsonyabb szintjével. A nagyobb mértékű szubjektív stresszről beszámoló személyek jellemzően többet dohányoznak, több alkoholt fogyasztanak (ez különösen is igaz a férfi résztvevőkre), ugyanakkor kevesebbet mozognak, és több gyorséttermi vagy nagyobb kalóriatartalmú ételt, illetve édességet fogyasztanak. [114]

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korábban már többszörösen bemutatott összefüggések fényében felismerhető, hogy az egészségmagatartások és rizikóviselkedések ilyetén összefüggése a stresszel a szomatikus egészség hosszú távú károsodásához vezethet, ami különösen is káros hatást gyakorol a szív- és érrendszer egészségére. E viselkedéses mechanizmus tehát, mint egyfajta krónikus út, hosszú távon vezethet el a kardiovaszkuláris rendszer károsodásához, ellenállóképességének csökkenéséhez, amely állapotban egy akut esemény – például egy hirtelen, nagymértékű vérnyomás-emelkedés – az így sérülékennyé vált szervezetben könnyen okozhat súlyos, akár életveszélyes kardiális eseményt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A stressz egészségre gyakorolt hatása kapcsán tehát egy igen komplex, fiziológiai, gondolkodásbeli-érzelmi és viselkedéses utakon egyaránt ható összefüggés feltételezhető, ahol a krónikusan ható tényezők (fiziológiai szinten például a tartós magas vérnyomás, viselkedéses szinten például a dohányzás vagy a mozgásszegény életmód) hosszú távon károsítják és sérülékennyé teszik a kardiovaszkuláris rendszert, amely után aztán egy akut esemény (például a vérnyomás hirtelen megemelkedése túlterhelő fizikai tevékenység vagy éppen egy intenzív dühvel kísért esemény hatására) hozzáadódva a háttérben meghúzódó patológiához vezethet el a súlyos kardiovaszkuláris következményhez. Mindezek okán a stressz felismerése, tudatos kezelése és csökkentése a kardiológiai prevenció és az általános egészségvédelem minden szintjén kulcsfontosságú és alapvető tényezőként kell megjelenjen.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave