Fontos – és a köztudatban szereplő stresszfelfogás mentén gyakorta elhanyagolt – tény tehát, hogy a stresszt kiváltó helyzet, életesemény, dolog – összefoglaló néven stresszor – lehet külső vagy belső, pozitív vagy negatív, kellemes vagy kellemetlen. [104, 105] Stresszt maga az újraalkalmazkodás igénye okoz, függetlenül az azt kiváltó esemény érzelmi töltetétől. [104] Egy új, vágyott munka elnyerése, egy gyermek érkezése vagy akár a karácsonyi készülődés általában pozitív, alapvetően örömteli eseményekként jelennek meg a legtöbb személy életében; mégis a velük járó új kihívások, a korábbiaktól eltérő új helyzetek és új feladatok az egyén alkalmazkodását, a korábbi akár fiziológiai, pszichés és szociális egyensúlyának megtalálást igénylik – ekként stresszt okoznak.

A stresszorok e gondolat nyomán számos szempont szerint csoportosíthatók.

Jellemzőik szerint vannak biológiai/fiziológiai stresszorok, amelyek képesek az azokat értékelő kognitív folyamatok aktiválódása nélkül is komplex stresszválaszt kiváltani. Ilyen stresszor lehet a szélsőségesen hideg vagy meleg hőmérséklet, különböző pszichoaktív szerek (például koffein vagy nikotin), akár az intenzív fizikai megterhelés. Belátható azonban, hogy noha e stresszorok valóban képesek fiziológiai stresszválaszt kiváltani akár magasabb rendű mentális folyamatok közvetítése nélkül is, a megjelenő stresszválaszban ugyanúgy szerepet kaphatnak pszichés tényezők is (mindenki ismeri az érzést, amikor feszültté és ingerlékennyé válik például a mardosó éhség hatására anélkül, hogy azonnal tudatosulna benne annak oka). A stresszorok azonban az esetek nagy részében pszichoszociális természetűek, amelyek gyakorta kötődnek interperszonális, társas helyzetekhez (például a családi vagy munkahelyi kapcsolatokhoz stb.), és észlelésükben, értékelésükben fontos szerepet játszanak bizonyos kognitív folyamatok. [51]

A pszichoszociális stresszorok csoportjában egy gyakori megkülönböztetés szerint beszélhetünk akut (átmeneti vagy rövid ideig fennálló) stresszorokról (például akut életesemények, mint egy munkahely elvesztése, egy hozzátartozó halála, vagy egy súlyos diagnózis megismerése), és folytonosan jelenlévő krónikus stresszorokról: ezek lehetnek megterhelő, súlyosabb stresszorok (például tartós pénzügyi nehézségek, vagy egy idős, beteg szülő gondozása) és kevésbé súlyos, mindennapi bosszúságok (például a mindennapi közlekedés nehézségei), noha ezek sokszor természetesen nem választhatók el élesen egymástól (például egy súlyos betegség diagnózisának megismerése major, akut stresszornak minősíthető, míg az azt követő elhúzódó és hosszan tartó terápia talán kisebb hatású, ám krónikus stresszorként jelenhet meg az egyén életében). [51, 105]

A hatásuk nagysága alapján megkülönböztetve őket (kiegészítve az akut/krónikus dimenziót) beszélhetünk major (nagy hatású) és minor (mindennapi, kevésbé súlyos) stresszorokról is. [106] Sokszorosan igazolt tény, amely talán szemben áll a hétköznapi meggyőződéssel, hogy a krónikus stresszorok, amelyek talán nem olyan súlyosak vagy intenzívek, de gyakran, vagy állandóan jelen vannak az egyén életében, jelentősen negatívabb hatást gyakorolhatnak az egyén testi-lelki egészségére, hiszen az az élettani és pszichológiai (például viselkedéses) stresszválasz, amelyet előidéznek, krónikusan fennállva hosszabb távon jelentős megbetegítő erővel bír. [51, 105] Beszélhetünk továbbá úgynevezett anticipált vagy elővételezett stresszorról is (amikor egy jövőbeli, a jelenben elővételezett esemény, élethelyzet stb. váltja ki a stresszválaszt), amelynek hatása megegyezhet egy ténylegesen megtapasztalt stresszor hatásával. [107]

A stresszorok által kifejtett hatás jellege szerint megkülönböztethető továbbá a negatív hatású, szorongást és aggodalmakat okozó, kellemetlen distressz, amikor a személy úgy értékeli a helyzetet, hogy az meghaladja erőforrásait. A distressz hatásában rontja a teljesítményt, hosszú távú fennállása esetén pedig pszichés és szomatikus problémákhoz vezethet (például az immunrendszer gyengüléséhez). [104, 108] Ezzel szemben a pozitív hatású eustressz akkor lép fel, ha az egyén az újraalkalmazkodást igénylő helyzetet képes kihívásként felfogni, képességei használatának és fejlesztésének lehetőségét látja benne, ami végső soron az egyén fejlődését, akár önmegvalósítását szolgálhatja (például egy új, vágyott munkakörbe való betanulás alkalmazkodást igényel, de ennek során az egyén alapvetően pozitív jelentéssel élheti meg a kihívást). Az az értékelés, hogy a helyzet megoldható a személy meglévő vagy elérhető megküzdési kapacitásával, motiválhatja a személyt, képességeinek, készségeinek hatékonyabb, fókuszáltabb használatát válthatja ki, ezáltal növeli a teljesítményt; az eustressz pozitív érzésekkel kísért (például jó értelemben vett izgatottság, várakozás), és akár az immunrendszer jobb működését is eredményezheti. [104, 108]

A stresszorok egy további lényeges jellemzője – amely jelentősen befolyásolhatja a megjelenő stresszválasz mértékét és jellemzőit is – azok előrejelezhetőségének és kontrollálhatóságának mértéke (amely ugyanakkor az egyén szubjektív észlelésétől is nagyban függ). Amennyiben egy stresszor előre látható és bejósolható, továbbá, ha az egyén úgy érzi, képes befolyásolni annak megjelenését, időtartamát és/vagy intenzitását, a stresszor által kiváltott válasz enyhébb vagy rövidebb időtartamú lehet. [51, 105] A kontrollérzet fontossága, illetve a kontroll lehetséges és adott helyzetben alkalmazható típusainak jelentősége a későbbiekben részletesen is bemutatásra kerül.