Másrészről a megfelelő társas támogatás protektív tényezőként játszik szerepet a testi-lelki egészség vonatkozásában. A társas támogatás az egyén számára fontos személyektől jövő társas erőforrások valós vagy észlelt meglétét jelenti, amelyek direkt és indirekt utakon egyaránt pozitív hatást gyakorolhatnak a támogatást fogadó egyén egészségi állapotára. [79] A különböző kognitív (például információnyújtás), érzelmi (például támogatás, meghallgatás), viselkedéses (például az egészségviselkedések kapcsán pozitív szerepmodell nyújtása) vagy akár biológiai (például a fiziológiai stresszválasz csökkenése) mechanizmusok egyaránt hozzájárulhatnak e pozitív hatásokhoz, abban az esetben is, ha azt a támogatást nyújtó személy nem is szánta kifejezetten segítségnek vagy támogatásnak [79] (például egy barát egészséges életmódja úgy ösztönözheti az egyént egészségmagatartása megváltoztatására, hogy az nem volt egyértelműen a másik fél szándéka). A támogatás formáit, illetve típusait tekintve megkülönböztethető a strukturális és a funkcionális társas támogatás. Míg előbbi az egyén társas hálózatán belüli kapcsolatok számát és gyakoriságát írja le, utóbbi, a funkcionális társas támogatás sokkal inkább a minőségre vonatkozik. Ennek részeként a támogatás funkciója (formája) lehet érzelmi (például az érzelmek kifejezésének bátorítása), információs (például tanácsadás) vagy akár kötődhet az egyén pozitív értékeléséhez, elismeréséhez.80 A rendelkezésre álló adatok szerint a funkcionális társas támogatás fontosabb tényezőnek tekinthető a koszorúér-betegség kialakulásának kockázata kapcsán, mint annak strukturális dimenziója, elmondható tehát, hogy az egyén számára elérhető támogatások minősége fontosabb, mint azok mennyisége [80] (a társas támogatásnak a betegséghez való alkalmazkodásban játszott szerepe részletesebben is elemzett az V.3.1.2.1. alfejezetben). Egy áttekintő tanulmány [79] eredménye szerint a stabilabb és szorosabb társas kapcsolatokkal rendelkező személyek esetében 50%-kal nagyobb volt a túlélés valószínűsége kortól, nemtől, a kezdeti egészségi állapottól és a halálozás okától függetlenül. A társas támogatás magas szintje továbbá protektív faktornak bizonyult egy, a depresszió és a koszorúér-betegségek kapcsolatát vizsgáló, 13 éves utánkövetéses vizsgálat során is, ahol a társas támogatás képes volt a depresszió koszorúér-megbetegedésre gyakorolt negatív hatását mérsékelni, mi több, kiküszöbölni. [80]

Az összefüggést feltehetően nagyrészt életmódbeli tényezők és az átélt distressz mértéke közvetíti. Egy majdnem 14 000 főt bevonó kutatás [120] eredménye szerint ugyanis, az egyedül élő személyek – összehasonlítva őket a házasságban élőkkel – általában egészségtelenebb életmódot folytatnak, nagyobb mértékű distresszről számolnak be, és esetükben gyakoribbak a metabolikus zavarok (magas vérnyomás és diabates mellitus) is, amely tényezők együttesen a kardiovaszkuláris mortalitás 59%-át magyarázták meg e vizsgálatban.