Juhász József

Hidrogeológia


Talajvízjárás

A talajvízállás évi menete (talajvízjárás) ha csak csapadékból táplálkozik, körülbelül a hőmérséklet-ingadozás szabályosságát mutatja. Ez a nagyfokú szabályosság megállapítható minden olyan kútnál, amelynél a vízállás kialakításában a csapadék és a párolgás az uralkodó tényező, nincs jelentős hozzáfolyás, és a talajvíz tükre nincs mélyen. A talajvízállás az északi félteke mérsékelt övi területén, március-május hónapokban a legmagasabb. Csapadékos és korán véget érő tél esetén a maximum március-április hónapokban, száraz tél után májusban jelentkezik. A minimum október (szeptember–november) hónapokban szokott bekövetkezni. A csapadékból táplálkozó talajvíz járása a csapadék járásával megegyező tendenciát mutat (9.40. ábra). Az ábrán Szabó GY. (1960) feldolgozásában öt budapesti talajvízkút átlagos ingadozását és a csapadékmennyiség átlag körüli ingadozását láthatjuk a kutak adataihoz képest 5 hónapos előretartással (megelőző év augusztusától tárgyév júliusáig). Szabó feldolgozása szerint ez 15–20 éves periódusokat mutat, megegyezően a csapadékeloszlás periódusával.

Hidrogeológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 830 9

A hidrogeológia a felszín alatti vizek elhelyezkedésével, mozgásával, a természetes és az ember által módosított víz körforgalmával foglalkozik. Hazánk földtani felépítése a felszín alatti vizek ismeretét, a bányászat, a mélyvízépítés és magasépítés, a vízbeszerzés, a vízvédelem és a vízkárelhárítás szempontjából egyaránt fontossá teszi. A mű célja a hidrogeológia tudományterületének egységes rendszerben való tárgyalása az alapoktól a felszín alatti vízkészletekkel való gazdálkodáson át a vízkészletvédelemig, az elmélettől a gyakorlati megoldásig.

Hivatkozás: https://mersz.hu/juhasz-hidrogeologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave