A kutatófúrásokból nyert információ olyan értelembe korlátozott, hogy a kivett mintaanyag helye véletlenszerűen lesz meghatározva, s így a valódi rétegsornak nem a jellemző részéből valók általában. Jól tudjuk, hogy még egyazon réteg sem homogén. Azon belül is számos finomodás, durvulás, egymás felett kisebb-nagyobb anyagi eltérés vagy csak szemcsenagyság-különbség, illetve a hasadékméret-eloszlás változása jelentkezik. Ezeket a differenciákat a közvetlenül hozzáférhető kutatólétesítményeknél észlelni tudjuk (akna, táró, kutatóárok stb.), a kutatófúrásban azonban nem. Ha még az öblített minta felszínre hozatalának problémáját és a nagyobb daraboknak a fúró előtt haladását is figyelembe vesszük, világossá válik a módszer fontossága, ami lehetővé teszi a réteghatárok pontosítását és a rétegen belüli eltérések észlelését. Ez az alapvető feladata a lyukgeofizikai vizsgálatoknak. Bizonyos esetekben a fentiek mellett egyes kőzetparaméterek is meghatározhatók a vizsgálatokkal (pl. hézagtérfogat, szabad hézagtérfogat, azaz „effektív porozitás”, szivárgási tényező vagy áteresztőképesség). Ez utóbbi jellemzőket a vízkutatásban kevésbé használjuk, meghatározásuk elsősorban a mély és igen mély kutatófúrásokban szokásosabb.