É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Az OV → VO változás továbbgyűrűzése

Az ismertetett tények mind amellett szólnak, hogy az ómagyar kor elején a magyar mondat lexikális magva, azaz az igei kifejezés már nem igevégű, hanem igekezdetű volt; az ige nem balra, hanem jobbra bővült. Jobbra bővülőek azok a funkcionális projekciók is, melyek az igei kifejezésre épültek. Ugyanakkor a magyar mondattan egészének OV típusúból VO típusúvá, azaz fejvégű szintagmaszerkezetűből fejkezdetű szintagmaszerkezetűvé való átépülése sok évszázadon átívelő, ma is tartó folyamat. Az OV→VO típusváltás a mondattan számos fejleményében tetten érhető.

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave