Az 1863 nyarának közepén a Gettysburgnél és Vicksburgnél aratott győzelmek megváltoztatták az Unió sorsát. Keleten Meade annyira nem akarta veszélyeztetni a nagy és váratlan gettysburgi sikerét, hogy ez tartotta vissza Lee olyan könyörtelen üldözésétől, amilyet Lincoln várt volna tőle. A következő hat hónapban Meade és Lee úgy áll majd szemben egymással a Rapidan két partján, hogy nem vállalnak komoly csatát. Nyugaton Vicksburg eleste lehetővé tette, hogy az Unió seregei Kentucky és Tennessee konföderációs helyőrségei ellen vonuljanak, és megnyitott egy lehetséges behatolási útvonalat Georgiába. Katonai szempontból a határállamokban mélységesen zavarba ejtő helyzet alakult ki. 1863 februárja óta a Mississippi túlpartján fekvő államokat Davis elnök az Edmund Kirby Smith tábornok parancsnoksága alá helyezett Mississippin túli kerületbe szerveztette, amelyet a tábornok gyakorlatilag önálló hűbéri tartomány gyanánt kormányzott. Davis egyértelművé tette, hogy Kirby Smithnek saját erejéből kell boldogulnia, amit ő remekül meg is tett. A Mississippin túli kerület elképesztően bőséges szarvasmarha-, ló- és öszvérállományát, valamint mezőgazdasági terményeit az ott termő gyapottal együtt – amelyet a Mississippi fölötti ellenőrzés elvesztése miatt többé nem tudtak keletre szállítani – egy kereskedelmi birodalom kiépítésére használta, nagykereskedelmi fiókképviselettel Mexikóban, a Nyugat-Indiákon, sőt a távoli Európában is. Saját fegyvergyárát is megépítette a texasi Tylerban, és talált utakat annak a hadianyagnak az előteremtésére, amelynek forrásától immár elvágták. A Mississippin túli kerület önellátása azonban nem fordult át hadi sikerekbe, mert Kirby Smithnek sem a csapatai, sem a hadvezéri tehetsége nem volt meg az Unió seregeinek legyőzéséhez, amelyek viszont hallgatva a józan ész szavára, békén hagyták a háború végéig.