Amerikában 1865-ben tömegével nyüzsögtek a tábornokok vagy legalábbis az olyan férfiak, akik ilyen rendfokozatot viseltek. Nem is lehetett másképpen, mert Észak és Dél hadserege egyaránt több tucat hadtestnyire, sok tucat hadosztálynyira és több száz dandárnyira duzzadt, márpedig e seregtestek mindegyikének élére generális dukált. 1861-ben azonban szinte nem akadt tábornok egyik oldalon sem. Tábornoki rendfokozatot csupán egy maroknyi öregúr viselt, akik a mexikói háborúban érték el rangjukat, vagy még korábbi konfliktusok életben maradt résztvevői voltak. A hierarchia legfontosabb tagja Winfield Scott, a köztársaság szárazföldi haderőnemének főparancsnoka volt, altábornagyi rendfokozattal, amelyet korábban csak George Washington viselt. Scott gyakorlott seregvezető volt, 1861-re azonban már hetvenöt éves, valamint túlságosan testes és törékeny egészségű ahhoz, hogy lóra tudjon szállni. Bár elméje éles és eleven volt még, nem volt már képes hadra kelt sereget vezetni, sőt ami azt illeti, tolószékétől sem tudott messzire eltávolodni a washingtoni irodájában. Az 1846–1848-as Mexikó elleni háború megnyerőjeként Scott tapasztalt hadvezér volt, aki katona létére mélyreható politikai ismeretekkel is rendelkezett, miután 1852-ben ő indult az elnökválasztáson a Whig Párt jelöltjeként. A háború vezetéséhez a leghasznosabban Lincoln tanácsadójaként és bátorítójaként járult hozzá, amit a konfliktus első hónapjaiban nagy együttérzéssel és jótékony hatással végzett. Hozzájárulásának másik leglényegesebb részét Észak idővel alapvetővé emelkedő stratégiai elgondolásának, az úgynevezett Anakonda-tervnek a megalkotása jelentette. Az Észak földrajzi helyzetéből származó előny kiaknázására épített terv haditengerészeti blokáddal szándékozott elvágni a Konföderáció kapcsolatát a külvilággal, és a Mississippi folyó elfoglalásával javasolta kettévágni a Konföderációt. A koncepcióját tekintve kiváló tervnek az volt a hibája – ahogy Scott gondolkodásának is –, hogy elmulasztotta kijelölni az egészen a győzelemig vezető utat. A blokád által fojtogatott és kettészakított Dél szegény Dél lesz majd, de nem szükségszerűen az ellenálláshoz szükséges erőtől is megfosztott Dél. Scott nem tudta elfogadni, hogy ez alapvető jelentőségű hiba a tervében, ugyanis, mint oly sok északi, idegenkedett a gondolattól, hogy amerikai honfitársai vérét ontsa, és a déli államok gazdaságára vagy társadalmára sem akart bénító csapást mérni.