A lovasság megfutamításának azonban nem a túlélők demoralizálódása volt az egyedüli következménye. A visszafelé vágtató lovagok szembetalálták magukat az angol centrum megtámadására felvonuló lóról szállt páncélos harcosokkal. Ez a gyalogos tömeg mintegy nyolcezer emberből állt, és nyolc-tíz soros mélységben kitöltötte az erdők közötti térséget, ezért csak nehezen és lassan tudott utat nyitni, hogy átengedje a menekülőket. Azt, hogy ennek következtében mi történt, egyértelműen meg tudjuk állapítani – sajátságos módon egy, a vietnámi háború elleni tüntetésen felvett filmtudósítás segítségével, amelyet 1968-ban a Grosvenor Square-en rögzítettek. Ott egy megriadt rendőrló a tüntetők elől menekülve nekirontott a gyalogos rendőrök arcvonalának. Az útjában álló rendőrök oldalra, illetve hátrahúzódva igyekeztek utat engedni neki, és közben erősen belekapaszkodtak a szomszédjaikba, hogy el ne essenek. Ezzel aztán különös, hirtelen hullámzó mozgás futott végig mindkét irányban az egész soron. Jóval távolabb álló rendőröket is elért, és a szorosan egymás mellett álló rendőrök erősen egymásba kapaszkodtak, hogy támogassák egymást és talpon maradjanak. Az impulzus hatására sután előre-, majd hátratántorodtak. Ezt a hullámeffektust mindenki ismeri, aki már került sűrű, mozgó, tolongó tömegbe. Váratlanul és nagy erővel bizonyosan ezt érezték a francia páncélos gyalogosok, amikor szembetalálták magukat saját lovasságuk akaratlan rohamával. Valószínű, hogy miként az iménti, az íjászok által meghiúsított roham során, az összeütközés pillanatában számos ló ismét meghőkölt. Azok azonban, amelyek betörtek a gyalogság soraiba – a krónikások tanúsítják, hogy ez bekövetkezett – kizökkentették a gyalogosokat az előrenyomulás ritmusából, és jó néhányat a földre is löktek-tiportak. Ez bizony nem lehetett valami kellemes, mert a talaj nedves volt, a lópaták felvágták, a fellökött lovagok pedig 60–70 fontnyi (27–32 kilónyi) páncéllemezt viseltek testükön.