Keegan John

A csata arca

A közkatonák háborúja, 1415–1976. Agincourt, Waterloo és a Somme

A hadjárat

Kezdjük a hadjárat legkezdetén – ami csak kevéssel előzte meg a csatát. Napóleon, akit 1814-ben legyőztek Anglia, Ausztria, Poroszország és Oroszország egyesített hadseregei, 1815. március 1-jén visszatért Franciaországba. XVIII. Lajos, akit a szövetségesek ültettek vissza trónjára, rövid idő alatt ráébredt, hogy seregei nem hozzá lojálisak. Március 20-án elhagyta Párizst, és a belgiumi Gentbe utazott. Napóleon ugyanezen a napon bevonult Párizsba. Azt remélte, hogy a szövetségesek belenyugszanak újbóli hatalomra kerülésébe, azok azonban már egy héttel korábban megállapodtak maguk közt, hogy háború árán is szembeszállnak vele, és megállapodásuk mellett ki is tartottak. Miközben Napóleon hozzálátott a Grande Armée újjászervezéséhez, a sereg nagy részét ugyanis leszerelték a restauráció idején, a szövetségesek megállapodtak egyeztetett haditervükben. Négy saját hadseregük összevonását irányozták elő Franciaország keleti és északkeleti határán. A 200 000 fős osztrák seregnek Elzász-Lotaringián keresztül kellett betörnie Franciaországba, őket később, a nyár folyamán a több mint 150 000 főnyi orosz hadnak kellett követnie. A több mint 100 000 katonát számláló porosz hadsereg kijelölt célja Dél-Belgium volt. Északon annak az angol–holland haderőnek kellett felvonulnia, amely ekkoriban szerveződött a Németalföldön már jelen lévő brit alakulatok köré. A terv szerint a négy hadseregnek, mihelyt elfoglalta kijelölt helyét, egyszerre kellett benyomulnia Franciaországba.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 801 0

Történelem

A csata arca világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténettanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal – köztük a második világháborút csapattisztként megjárt és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel – töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.

Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amely a visszatekintés bölcsességével – és az íróasztal biztonságos fedezékéből – az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, „a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfiai, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keegan-a-csata-arca//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero