Keegan John

A csata arca

A közkatonák háborúja, 1415–1976. Agincourt, Waterloo és a Somme


A személyes látószög

Talán felesleges is rámutatnom, hogy a csata „öt szakaszáról” a benne részt vevők egyikének sem volt tudomása, még Wellingtonnak vagy Napóleonnak sem, jóllehet nekik volt a legnagyobb rálátásuk az eseményekre, és a legnagyobb hatalmuk ezen események befolyásolására. Az öt szakaszra bontás természetesen az elbeszélő dolgát megkönnyítő lelemény. Mindazonáltal, mielőtt a csatasorban küzdők szemszögéből kezdenénk ismerkedni a csatával, fontos hangsúlyoznunk, hogy legtöbbjük az egésznek csak egy igen-igen kis töredékét látta. Ennek extrém példája a 27. ezred, az inniskillingiek esete. Ők, miután a június 17-éről 18-ára virradó éjszakán a visszavonulás útvonalát őrizték, csak a csata napjának délelőttjén, tizenegy óra tájban táborozhattak le, persze gyakorlatilag csak lefekhettek a sárba. Mont St-Jean körül, az arcvonaltól körülbelül háromnegyed mérföldnyire (kb. 1200 m) dőltek le aludni. Sokan közülük még délután háromkor is aludtak (a küzdelem ekkor már négy órája tartott): ekkor kapták meg a parancsot, hogy vonuljanak előre a La Haye Sainte-i útkereszteződésig. Ennek közelében századoszlopokba rendeződtek, majd időnként négyszögalakzatot felvéve egy helyben állva várakoztak egészen addig, míg négy órával később el nem rendelték az általános előrenyomulást. Ez alatt a négy óra alatt az ezred 750 tisztje és katonája közül több mint 450 meghalt vagy megsebesült, szinte kizárólag a több száz yardnyira elhelyezkedő francia tüzérség és a rejtett tüzelőállásokból lövöldöző francia előcsatározók találataitól. A tisztikar vesztesége olyan súlyos volt (tizennyolcuk közül egyetlenegy maradt sértetlen), hogy erről a négy óráról alig került papírra valami. Aligha valószínű azonban, hogy bármelyik inniskillingi másra is figyelt vagy gondolt volna, mint az őt és bajtársait körülvevő szörnyűségekre. Amikor négyszögbe álltak, a hátsó oldalra kerülteket védelmezték ugyan a közvetlen tűztől az ellenség felőli oldal négy sorában, azaz a hátuk mögött állók, a csatatérnek azonban azt az egyetlen részét látták, ahol nem folyt küzdelem. Idegeik persze alighanem mégis pattanásig feszültek, hiszen bármelyik pillanatban a hátuk közepébe találhatott egy ágyúgolyó. Ezért tehát, ha a 27-esek valamelyik túlélőjét kérdeztük volna meg, hogy mire emlékszik a csatából, feltehetőleg nagyon keveset tudtunk volna meg tőle.

A csata arca

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 801 0

A csata arca világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténettanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal – köztük a második világháborút csapattisztként megjárt és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel – töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.

Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amely a visszatekintés bölcsességével – és az íróasztal biztonságos fedezékéből – az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, „a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfiai, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keegan-a-csata-arca//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave