Keegan John

A csata arca

A közkatonák háborúja, 1415–1976. Agincourt, Waterloo és a Somme

A csatatér

Szívesen egészítenénk ki így: „a rajta »mélabúsan« keresztülhaladó folyóról”. A Somme ugyanis lassú sodrású folyó, hínárral sűrűn benőtt vize tőzeges völgy alján, bükkösök árnyékában, sivár mészkővidéken kanyarog. A vidék ugyancsak lassan marad el az Amiens-ból sugárirányban északkeletre, keletre és délkeletre kiinduló hosszú római utak valamelyikén haladó utas mögött. Egyhangúan követik egymást az alacsony fennsíkok és dombhátak, amelyeket a Somme mellékfolyóinak – az Aire-nek, az Ancre-nak, a Noye-nak, az Avre-nak és a Buce-nak – sekély völgyei választanak el egymástól. Sövények nincsenek, erdők is alig: az egész sűrűn lakott, intenzíven művelt kultúrtáj. A Noye és a Somme között, a santerre-i síkságon a terep tökéletesen sík. Ez a megye legjellegzetesebb része, gabonát, cukorrépát termelnek rajta. A látvány unalmas, de az ittenieknek kemény munkát és gazdag termést ad. Szeptemberben a santerre-i utak síkossá válnak a sártól („Vigyázat! – cukorrépa” – „Attention! – Betteraves”) ilyenkor szállítják az agyagos répát a kicsiny finomítókba, amelyeknek magas, magányos kéményei a síkság falvait jelzik. Októberben a cukorgyárak tulajdonosai fogoly- és nyúlvadászatra hívják meg szomszédaikat a tarlókra, esténként pedig a társaság akár százasával is letelepszik, hogy lakomát csapjon a zsákmányból. Novemberben hatalmas ekék bújnak elő a gépszínekből, hogy a földek szélére állított vontató gőzgépek ide-oda vontassák őket a mérföldnyi széles mezőkön. A Somme-vidék élete lassú, mint folyóinak vize, és szabályos, mint a terep alakzatai.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 801 0

Történelem

A csata arca világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténettanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal – köztük a második világháborút csapattisztként megjárt és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel – töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.

Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amely a visszatekintés bölcsességével – és az íróasztal biztonságos fedezékéből – az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, „a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfiai, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keegan-a-csata-arca//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero