Keegan John

A csata arca

A közkatonák háborúja, 1415–1976. Agincourt, Waterloo és a Somme

A terv

Mindez hamarosan megváltozott. A franciák és a britek 1915 decembere óta nagy offenzívát terveztek a nyugati fronton, és annak helyszínéül a „Somme-ra támaszkodó” frontszakaszt választották. Nem ez volt az első nagy támadás, amelyre a nyugati fronton sor került. Valójában a nyugati front S alakja is az 1914-ben indított offenzívák sorának következménye volt. A legelső, amelyet a franciák Lotaringia ellen intéztek, kialakította az S alsó ívét a Vogézek és a Meurthe folyó vonala mentén; a második, amelyet a németek a halott mester, Schlieffen terve alapján indítottak, Verdun körül elfordulva létrehozta az S középső vonalát az Aisne mentén – jóllehet egy hétig már a Marne-nál állt a front. A harmadik, a németek és franciák manőverező ütközeteinek sorából állt és a „Versenyfutás a tengerig” néven vált ismertté, Északkelet-Franciaország párhuzamos vasúti fővonalai mentén Oise, Somme, Pas de Calais és Nord megyékben vívták, végül az Yser folyónál jelölte ki az S felső ívének helyét. Október–novemberre nyugaton már csak itt maradt nyílt rés a fronton, és a franciák, britek, belgák és németek itt temették el végleg a gyors győzelem reményét. Ha döntést akartak kicsikarni, mostantól fogva már csak a szemközti lövészárokrendszeren át vezethetett az útjuk. Annak a terepnek a nagy része azonban, amelyet az összefüggő és mind jobban megerődített arcvonal átszelt, alkalmatlan volt döntő hadműveletekre. Ypres-től északra mindkét oldal az áradások foglya volt. Verduntől délre a közeli folyók, erdők és hegyek mindenfajta előretörést – még ha sikerrel is indult volna – gyorsan lefékezhettek.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 801 0

Történelem

A csata arca világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténettanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal – köztük a második világháborút csapattisztként megjárt és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel – töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.

Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amely a visszatekintés bölcsességével – és az íróasztal biztonságos fedezékéből – az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, „a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfiai, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keegan-a-csata-arca//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero