Tartalomjegyzék

• A csata arca • A közkatonák háborúja, 1415–1976. Agincourt, Waterloo és a Somme
• Impresszum
• Előszó
• chevron_right1. fejezet. Régi, bús és messzi dolgok
  • Apró-cseprő tudnivalók
  • A hadtörténet hasznosságáról
  • A hadtörténet fogyatékosságai
  • A „csataleírás” mint műfaj
  • „Ölni nem gyilkosság”?
  • A hadtörténet története
  • Az elbeszélő hagyomány
  • Verdiktet vagy igazságot?
• chevron_right2. fejezet. Agincourt, 1415. október 25.
  • A hadjárat
  • A csata
  • Íjászok a gyalogság és a lovasság ellen
  • Lovasság a gyalogság ellen
  • Gyalogság a gyalogság ellen
  • A foglyok leölése
  • A sebesültek
  • A harci kedv
• chevron_right3. fejezet. Waterloo, 1815. június 18.
  • A hadjárat
  • A személyes látószög
  • A csata fizikai körülményei
  • A harc kategóriái
  • Egyéni küzdelem
  • Lovasság a lovasság ellen
  • Lovasság a tüzérség ellen
  • Lovasság a gyalogság ellen
  • Tüzérség a gyalogság ellen
  • Gyalogság a gyalogság ellen
  • Széthullás
  • Utóhatások
  • A sebesültek
• chevron_right4. fejezet. A somme-i csata, 1916. július 1.
  • A csatatér
  • A terv
  • Az előkészületek
  • A hadsereg
  • A taktika
  • A tüzérségi előkészítés
  • Az utolsó előkészületek
  • Az ütközet
  • Gyalogság a géppuskások ellen
  • Gyalogság a gyalogság ellen
  • Ami a senki földje túlsó oldaláról látszott
  • A sebesültek
  • A harci kedv
  • Megemlékezés
• chevron_right5. fejezet. A csata jövője
  • A mozgó csatatér
  • A csata természete
  • A csata trendje
  • A háború embertelen arca
  • A csata megszűnése
• Felhasznált irodalom
• Köszönetnyilvánítás

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 801 0

A csata arca világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténettanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal – köztük a második világháborút csapattisztként megjárt és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel – töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.

Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amely a visszatekintés bölcsességével – és az íróasztal biztonságos fedezékéből – az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, „a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfiai, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keegan-a-csata-arca//