Keegan John

A csata arca

A közkatonák háborúja, 1415–1976. Agincourt, Waterloo és a Somme

A hadsereg

Az 1916-os Brit Expedíciós Haderő (British Expeditionary Force – a B. E. F.) minden idők egyik legfigyelemreméltóbb és legnagyszerűbb katonai formációja volt, és a 4., valamint a 3. hadsereg, amelyeknek a somme-i támadást végre kellett hajtaniuk, tökéletes keresztmetszetét nyújtották azoknak az egységtípusoknak, amelyekből összeállt. A 13 támadó hadosztályból 4 reguláris seregtest volt, azaz nagyjában-egészében hosszú ideje szolgáló önkéntes katonákból állt. A 4. hadosztály tipikus példája volt a brit hadsereg ezen szegmensének. Mind a tizenkét harcoló gyalogzászlóalja kipróbált öregkatonákból állt, kettőben írek szolgáltak, ötben közép- és észak-angliaiak, kettőben nyugat-, egyben kelet-angliaiak, egyben pedig londoniak. Bár 1914 augusztusa, a mons-i csata óta folyamatosan harcban álltak, élt még számos tapasztalt, háború előtti tisztjük és tiszthelyettesük. A 7. és a 8. hadosztály nem volt ennyire teljességgel reguláris, mivel mindkettőnek volt egy-egy a háború során felállított „Kitchener-dandárja” (három, egyenként négy zászlóaljból álló dandár alkotott egy hadosztályt), ami azonban a szellemüket illeti, látványosan nem különböztek a régi soralakulatoktól. Igaz volt ez a 29. hadosztályra is, amelyben szolgált ugyan két, már a háború idején szervezett egység – az úgynevezett Középiskolás Zászlóalj (Public Schools Battalion) és az Új-fundlandi Ezred (the Newfoundland Regiment), amúgy azonban a legkeményebb régi zászlóaljakból állt, amelyek 1914 augusztusában még gyarmati helyőrségi szolgálatot teljesítettek szerte a világban. Három „Kitchener-hadosztályban”, a 21.-ben, a 30.-ban és a 32.-ben voltak reguláris zászlóaljak is (dandáronként egy). Gyalogságuk többi része, valamint a teljes 18., 31., 34. és 36. hadosztály – „Kitchener” vagy „Új Hadsereg” típusú (New Army) volt. Mi tette ennyire figyelemre méltóvá ezeket a zászlóaljakat – 97-et a támadásra kijelölt 143 közül?

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 801 0

Történelem

A csata arca világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténettanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal – köztük a második világháborút csapattisztként megjárt és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel – töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.

Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amely a visszatekintés bölcsességével – és az íróasztal biztonságos fedezékéből – az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, „a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfiai, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keegan-a-csata-arca//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero