Keegan John

A csata arca

A közkatonák háborúja, 1415–1976. Agincourt, Waterloo és a Somme

A tüzérségi előkészítés

A tüzérségi terv legalább olyan aprólékos volt, mint amilyen egyszerű a gyalogság harcászati terve. A tüzérséget 1916-ra már igen sokféle fegyverfajta alkotta, amelyek több különböző lőszerfajtával tüzeltek. A legkönnyebb és a legtöbb löveget alkalmazó tábori tüzérség 18 fontos ágyúkból (névleg 18 font, azaz 8,16 kg súlyú, 83,8 mm-es) és 4,5 hüvelykes (114 mm-es) tarackokból állt, amelyek kisméretű és pusztító erejű srapnel-, romboló- vagy (ritkábban) gázgránátokkal tüzeltek, nagyjából 6000 yard (5486 m) távolságra. A közepes tüzérség 60 fontos (27,2 kg súlyú lövedéket tüzelő, 127 mm-es), 4,7 és 6 hüvelykes (120 és 152,4 mm-es) ágyúi rombológránátjaikat 10 000 yardig (9144 m) lőtték el. A különféle – 6, 8, 9,2, 12 és 15 hüvelykes (152,4, 203, 233,7, 305 és 381 mm-es) – űrméretű nehéztarackok meredek szögben 100–1400 fontos (45,6–639 kg) gránátokat lőttek ki 5000–11 000 yard (4572–10 058 m) közötti távolságokra. Emellett a gyalogosdandároknak voltak saját aknavetőik („trench mortars”) is, egyszerű, huzagolatlan csövekkel, amelyek 2, 3 vagy 4 hüvelykes vékony falú aknagránátokat (mortar-bomb) hajítottak igen meredek röppályán a senki földje felett az egyik lövészárokból a másikba.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 801 0

Történelem

A csata arca világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténettanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal – köztük a második világháborút csapattisztként megjárt és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel – töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.

Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amely a visszatekintés bölcsességével – és az íróasztal biztonságos fedezékéből – az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, „a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfiai, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keegan-a-csata-arca//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero