Annak ellenére, hogy az 1815 óta eltelt évszázadban a nyugati hadseregekben óriási mértékben megnőtt a hadigépezet és a hadvezetés bonyolultsága, a somme-i csata sok szempontból egyszerűbb esemény volt, mint a waterlooi – nem abban a tekintetben, hogy a parancsnokokra és törzseikre az irányításnak jóval kisebb terhe hárult, hanem abban, hogy megváltozott a különböző kategóriájú fegyveres csoportok terepen való találkozásainak spektruma és jellege. Waterloonál hat különböző találkozástípust számoltunk össze (tüzérség kontra tüzérség, gyalogság kontra lovasság, lovasság kontra lovasság és gyalogság, gyalogság kontra gyalogság, egyéni küzdelem). Ezek közül a Somme-nál egyesekre nem került, vagy nem is kerülhetett sor. A ló például eltűnt a csatatérről – jóllehet ezt szinte csaknem minden katona sajnálta, hiszen még a gyalogsági tisztek is szeretettel emlegetik lovaikat. A gyalogezredek katonái nagyon szívesen vállaltak kisegítő feladatokat a trénnél, ahol az állatokkal foglalkozva kiélhették azokat a gyengédebb érzéseiket, amelyeknek társaik között nem engedhettek szabad folyást. Haig három lovashadosztályt rendelt a somme-i arcvonal mögé, ezeknek azonban semmiféle szerepet nem szántak a július 1-jei eseményekben, és nem is vettek részt bennük, ahogy az egész 1916-os évben egyáltalán nem is vetették be őket. A párharcra sem volt többé lehetőség, hiszen a golyóverte csatatéren a katonák a megfelelő testtartást sem tudták felvenni, és azt sem kockáztathatták, hogy annyi ideig mutatkozzanak az ellenség előtt, amennyi az ütésváltáshoz szükséges. Így volt ez akkor is, ha néha, véletlenszerűen szemtől szembe kerültek egymással. A lövészárok-hadviselésben az egyéni küzdelemre (az „ő vagy én” típusú gyors szuronypárbajokat kivéve) talán leginkább a „kézigránáttal végig az árok kanyarjain” játszma emlékeztetett, amelynek legdöbbenetesebb és az első világháborúra olyannyira jellemző vonása az volt, hogy a katona nem látta ellenfelét. A somme-i csatatéren tehát mindössze három találkozástípus volt lehetséges: amikor tüzérség harcolt tüzérséggel, tüzérség harcolt gyalogság ellen, vagy gyalogság küzdött gyalogsággal. Ha a géppuskásokat külön kategóriaként kezeljük, számolhatunk még gyalogosok és géppuskások küzdelmével, illetve a tüzérség géppuskások elleni harcával is.