A hideg fegyverek korának hadviselése megkövetelt még egy, azóta eltűnt katonai képességet, amelynek a fegyverforgatásban talán még a mozgékonyságnál és a jó reflexeknél is nagyobb volt a jelentősége: egyfajta empátiát az ellenfél iránt, amelynek révén a harcos megsejthette annak akcióit és felkészülhetett csapásaira, emellett pedig bizonyos fokú sajátos gátlástalanságot is, amely lehetővé tette, hogy farkasszemet nézzen egy idegennel, és anélkül, hogy az provokálná, lelkiismeret-furdalástól mentesen lesújtson rá. A hivatásos ökölvívók természetesen rendelkeznek ezzel az akár tanult, akár velük született képességgel, és már ezen egyetlen oknál fogva is számot tarthatnak a hétköznapi ember heves, szinte zoológiai érdeklődésére. A közvetlen, szemtől szemben és folyamatosan alkalmazott erőszak ugyanis olyasvalami, amivel a mai, középosztálybeli nyugati ember a maga hétköznapi életében ritkán találkozik – ha egyáltalán találkozik. Annak ellenére azonban, hogy mekkora tömeg kedveli a professzionális ökölvívást, és hogy mekkora divat „az erőszak társadalmi értékének” magasztalása, okkal kételkedhetünk abban, hogy eltűnésével fájdalmas űr támadt a nyugati ember lelkében. Emberek megölése mint ölés, és mint embereknek az ölése nem tűnik széles körű elismerést élvező tevékenységnek. A nyilvános kivégzések ítéletvégrehajtói nem csak Indiában alkotnak megvetett és kitaszított társadalmi csoportot. Ez a mesterség egy ideje már a forradalom előtti Franciaországban is szigorúan apáról fiúra öröklődött – a Sanson család hét nemzedéke művelte –, azok a hóhérok pedig, akiknek nem volt családi hajlékuk, „nyomorúságos viskókban húzták meg magukat, és csak akkor merészkedhettek be a városokba, ha munkájukat végezték, és a biztonság kedvéért még ilyenkor is kíséretet adtak melléjük”. A 20. századi Angliában ez az „iparág”, míg csak el nem törölték, ugyancsak egyetlen család, a Pierrepointok monopóliuma volt. Egyikük szerint sokan ácsingóztak a munkájukra, ugyanő azonban azt is elismeri, hogy vetélytársaik a leghitványabb személyek voltak.