Lanrezac nem tett említést a balszárnyán kialakult helyzetről, pedig ott brit szövetségesei augusztus 23-án mindvégig szintén súlyos harcban álltak a németekkel, és megmutatták, hogy vízi akadályt – a Mons-Condé-csatornát – jóval nagyobb sikerrel is lehet védeni, mint ahogy saját csapatai védték a Sambre-t. Az egy lovas- és négy gyaloghadosztályból álló Brit Expedíciós Haderő (BEF) tizenegy nappal előbb Le Havre-ban, Boulogne-ban és Rouenban kezdett kihajózni, és augusztus 22-én érkezett a csatorna partjára. Augusztus 23-án reggelre húsz mérföld (32 km) szélességű arcvonalon bontakoztak szét, a II. hadtest nyugaton, az I. hadtest Douglas Haig tábornok parancsnoksága alatt keleten. Von Kluck tizennégy hadosztálynyi 1. hadserege észak felől teljes erejével egyenesen feléjük tartott. Sir John French tábornok, a BEF parancsnoka arra számított, hogy Lanrezac mellé felzárkózva kell menetelnie a Belgium belseje felé indítandó előrenyomulás keretében. Lanrezac Sambre menti vereségének híre ezt kizárta, de amikor augusztus 22-én, közvetlenül éjfél előtt segélykérő üzenet érkezett a francia 5. hadsereg parancsnokságától, French beleegyezett, hogy huszonnégy órán át védi a csatorna vonalát. Az üzenet egyértelműen bizonyította, hogy a franciák milyen kevéssé értették meg a német offenzíva természetét, ugyanis valójában von Kluck szárnya ellen indítandó támadást követeltek, amikor von Kluck szárnya már túlnyúlt az 5. hadsereg és a BEF állásain. A britekre, ha csak egy pillanatra is, azt a szerepet osztották, hogy a sorsdöntő jelentőségű ponton szálljanak szembe a Schlieffen-terv elgondolásával és lényegével – Schlieffennek állítólag még az utolsó szavai is így hangzottak: „Tartsák meg erősnek a jobbszárnyat!”