Megkezdődött az a nagy visszavonulás, amely a következő tizennégy napban egészen Párizs elővárosaiig fogja hátravinni Franciaország belsejébe a francia hadseregeket és balszárnyukon a BEF-et. A GQG-t, Joffre Vitry-le-François melletti főhadiszállását augusztus 21-én kényszerültek kiüríteni, hogy először Bar-sur-Aubeban álljon meg, majd szeptember 5-én Châtillon-sur-Seine-ben rendezkedjen be, annak a folyónak a partján, amely mellett maga Párizs is fekszik. Mindennek ellenére Joffre jelentése, bármilyen fájdalmas olvasmány is lehetett Messimy hadügyminiszternek, a háború egyik legjelentősebb hivatalos irata marad. Néhány mondatában Joffre a talpra állás, sőt a végső győzelem tervét vázolta fel. A nagy erődített helyek, mindenekelőtt Verdun, valóban francia kézen voltak még. A topográfiai adottságok, amelyek kelet felől védik Franciaországot Németországgal szemben, a Vogézek hegyei és a Szajna folyórendszerének vízi útjai, továbbra is fennálltak. A békeidőben esztelenül a mániákusan erőltetett offenzíva szolgálatába állított francia hadsereg harci kedve eddig töretlenül átvészelte a háborút. Ha sikerül megtartania kohézióját, miközben a fővárosig hátrál, megmarad az ellencsapás lehetősége. Minden lemenetelt mérfölddel vékonyodtak, azaz egyre nehezebben és esetlegesebben fenntarthatóvá váltak a német hadsereget a Rajnánál, sőt azon túl található ellátási bázisával összekötő hadtápvonalak, míg a francia hadsereg utánpótlási vonalai rövidültek és erősödtek. „A jövőbeli hadműveletek – írta Joffre augusztus 25-i 2. számú általános utasításában – egyik célja balszárnyunkon az offenzíva felújítására képes tömeg képzése lesz. Ez a 4., az 5. és a brit hadseregből fog állni, míg a többi hadsereg feltartóztatja az ellenséget, ameddig lehetséges.”[174]