A Neuve Chapelle-i csatát részben azért indították, mert Sir John French képtelen volt eleget tenni Joffre kérésének, hogy a BEF még több francia arcvonalszakasz átvételével segítse a közeledő artois-i offenzíva előkészítését, részben – bár úgy tűnik, ezt sohasem közölték nyilvánosan – mert a tábornagy égett a vágytól, hogy helyreállítsa hadserege reputációját, amely a franciák szemében csorbát szenvedett, amikor a decemberi harcokban a briteknek nem sikerült területet nyerniük. A terv egyszerű volt. Neuve Chapelle-t, egy romba dőlt falut húsz mérföldnyire (32 km) Ypres-től abban az artois-i szektorban, amelyben a britek fokozatosan átvették a frontot, ahogy a tél folyamán friss alakulataik érkeztek Franciaországba, március 10-én a brit 7. és 8. hadosztálynak, valamint az Indiai Hadtest Meerut és Lahore hadosztályának kellett megtámadnia. A támadásra kijelölt arcvonal nagyjából 8000 yardnyi (7320 m) volt, mögötte 500 löveget vontak össze, hogy kilője a felhalmozott 200 000 – főként könnyű tüzérségi – gránátot az ellenség árkaira, az azokat oltalmazó drótakadályokra és bizonyos, a mélységben található védelmi támpontokra.[341] Előirányoztak továbbá repeszgránátokból lőtt „zárótüzet” (az angol „barrage” szót a franciából vették át; gátat, akadályt jelent) a támadás arcvonalával párhuzamosan, a német lövészárkok mögé, megakadályozandó, hogy német erősítés jusson előre a szorongatott védőkhöz. Előrenyomulás közben a briteket és az indiaiakat a távolabbi célpontok elfoglalására előremozgó tartalék alegységeknek kellett támogatniuk, de csak ha megkapták Sir Douglas Haig tábornok, az 1. hadsereg parancsnokának parancsát az alárendelt hadtest-, hadosztály-, dandár- és zászlóalj-parancsnokságokon át.