A hadseregek terveket készítenek. Nagy Sándornak volt terve a Perzsa Birodalom megtámadására, ami annyiból állt, hogy csatára kell kényszeríteni Dareiosz császár seregét, magát az uralkodót pedig meg kell ölni vagy foglyul kell ejteni.[18] Hannibál rendelkezett tervvel a második pun háború vezetésére: elkerülni Róma tengeri hatalmát oly módon, hogy a rövid tengeri úton Hispániába dobja át a karthágói hadsereget, átkelni az Alpokon – ki ne emlékezne elefántjai történetére –, majd hazájukban szállni szembe a légiókkal. II. Fülöpnek volt terve az Anglia elleni háború megnyerésére 1588-ban: felvitorlázni az Armadával a Csatornán, behajózni a hadsereget, amely éppen a király rebellis holland alattvalóival harcolt, majd Kentben partra szállítani. Marlborough terve 1704-ben Hollandia megmentésére a francia hadsereg lecsalását irányozta elő a Rajnához, és akkor szándékozott megütközni a franciákkal, amikor seregük távolsága támaszpontjaitól valószínűvé tette a legyőzését. Napóleon hadvezéri élete majdnem minden esztendejében készített tervet: 1798-ban egy második front megnyitására európai ellenségeivel szemben Egyiptomban, 1800-ban Ausztria legyőzésére Itáliában, 1806-ban Poroszország villámgyors lerohanására, 1808-ban Spanyolország meghódítására, 1812-ben Oroszország kiütésére a folytatódó háborúból. Az Egyesült Államoknak 1861-ben volt terve, az Anakonda-terv, a fellázadt Dél megfojtására tengerpartjai blokádjával és a Mississippi folyó elfoglalásával. Még III. Napóleon is rendelkezett valamiféle tervvel Poroszország elleni katasztrofális háborújához: benyomulni Dél-Németországba, és Berlin ellen fordítani a nem porosz német királyságokat.[19]