Még több bátorságot öntött volna a kanadaiakba, ha tudták volna, hogy a megrohamozni tervezett, Juno fedőnevű inváziós partszakaszon jóval kevesebb védő vár rájuk, mint egykor Dieppe-ben. Ott a Juno-parttal megegyező méretű, hat és fél kilométer szélességű támadási sávban a védelmet a német 302. gyaloghadosztály két zászlóalja alkotta összesen nyolc, egyenként körülbelül kétszáz főnyi századdal, valamint két század, gyalogságként is kiválóan helytálló utásza. Ráadásul a terepet uraló állásokban bontakoztatták szét őket a sziklafalak tetején vagy a tengerpart mentén épített bunkerekben. Ezeket nehéz volt kiszúrni a város sok épülete között, és a brit kormány rendeletére megkímélték őket a légierő támadásaitól. 1944-re azonban a 302. hadosztály már régen elhagyta Franciaországot. Az egészséges, katonai szolgálatra minden szempontból alkalmas férfiakból álló, mozgékony seregtestet átdobták az orosz front örvénylő káoszába. A kanadaiak egészen másféle katonákkal fognak találkozni: a szokásos gyaloghadosztályoknál kisebb létszámúra és gyengébbre szervezett bodenständige seregtestek csoportjába tartozó 716. hadosztály tagjaival. Ezeket a „helyhez kötött” hadosztályokat régebbi, nagyon gyakran külföldi, korábbi hadjáratokban zsákmányolt fegyverekkel szerelték fel, és nem rendelkeztek a hatékony manőverezéshez szükséges járműparkkal, ha netán kivetnék őket a harcok kezdetén megszállt védelmi vonalaikból. A mozgékonyságot inkább csak jelképesen biztosította, hogy minden bodenständige hadosztályból kerékpárra ültettek egy zászlóaljt. A seregtest egyetlen további gépi jellegű, belsőégésű motorral hajtott járműve a hadosztályparancsnok személygépkocsija volt. Minden mást – a hadosztálytüzérség lövegeit és a gyalogzászlóaljak vonatának kocsijait – lovak vontatták. A katonáknak gyalog kellett menetelniük.