Ekkor azonban, inkább a jó szerencsének, mint a megbízható ítélőképességnek köszönhetően, a hadosztály-parancsnokság rátalált a megfelelő ellenszerre a szórványos jellegű ellenállással szemben, amellyel a németek előrenyomulását akadályozták. Úgy döntöttek, kiszabadítják az egyik tartalék zászlóaljat a Cheux előtti torlódásból, átmeneteltetik a falun, majd erőltetett menetben délnek, az Odon felé küldik, azzal a paranccsal, hogy ne törődjön szárnyai biztosításával. A gyengék ellen harcoljanak a gyengék. Június 27-én hajnali 5.45-kor az Argyll és Sutherland felföldiek 2. zászlóaljának parancsnokát a hadosztály vezetési pontjára rendelték parancsért. 6.30-kor, miközben a felföldiek a reggelivel igyekeztek felmelegíteni magukat a szabad ég alatt töltött nyomorúságos éjszaka után, parancsnokuk visszatért, útnak indítani a zászlóaljt. Hadműveleti céljuknak az Odon fölött 4 kilométerrel délre, Tourmauville-nél átívelő hidat jelölték ki. A zászlóalj gépjárművei – a lőszert szállító tehergépkocsik és a páncéltörő ágyúkat vontató könnyű, páncélozott lánctalpas vontatók – a menetoszlop végére soroltak be. Mire ezek „szó szerint átküzdötték magukat” Cheux-n, ahol még mindig bezárkózott harckocsik ültek a főutca romjai között, mint a házatlan csigák, a gyalogság már elhagyta a kijelölt megindulási terepszakaszt. Szerencsére eleinte olyan gyorsan haladtak, hogy a páncéltörő ágyúkra nem volt szükség az előretörés élén. Mire pedig végül harckocsikba botlottak Mondrainville-nél, félúton az Odon felé, a lövegeket már emberi erővel áttolták a Cheux-n, és utolérték az élalegységeket. Gyors tűzváltás közben kilőtték az egyiket a két német páncélos közül – amelyeket, mint minden ellenséges harckocsit, a tapasztalatlan gyalogság Tigrisként azonosított, pedig egészen biztosan egyik sem volt az –, mire a másik elhajtott. Az Argyllok ekkor már csak 3 kilométerre jártak a tourmauville-i hídtól, és most futva indultak meg felé. Közvetlenül a falu előtt kirontottak a gyümölcsösökből és a sövények közül a nyílt búzatáblákra, amelyeken túlról három géppuska vette őket tűz alá, de lendületük és a harcászati kiképzéssel beléjük sulykolt taktikai fogások átlendítették őket a veszélyzónán, mégpedig „csodálatosan kevés veszteséggel”. Pár percen belül átdübörögtek a hídon, és a túlsó parton kicsi, alig 200 méter sugarú körben felállították harcelőőrseiket.