Hogy ezt nem tették meg már korábban, az a Szövetségesek közti nézeteltérések egyik érdekes fejezetének volt a következménye. Kluge, miközben hazafelé repült a nyugati frontról, és arra számított, hogy a Gestapo fogadja majd, papírra vetett egy végső, mentegetőző levelet, mielőtt mérget vett volna be. „Vezérem, azt hiszem, kijelenthetem, megtettem minden tőlem telhetőt, hogy helytálljak ebben a helyzetben. Rommel is, én is … előre láttuk ezt a mostani fejleményt. Nem találtunk meghallgatásra.” A szövetséges parancsnokok, Montgomery, Bradley és Eisenhower egyike sem látta előre. Stratégiai terveik keretéül az 1943-as COSSAC-terv szolgált, amely azzal számolt, hogy a normandiai csata egymást követő lineáris offenzívák formáját ölti majd, a természetes akadályok egyik vonalától a másikig, míg a Szajna és a Loire között el nem foglalják „a behatolási övezet egészét”. A COSSAC-terv egyenletes előrenyomulást feltételezett húsz napon belül a D-napra előírt vonaltól egy Caent és Avranches-t magában foglaló vonalig; a támadóknak ezután újabb hetven nap alatt kellett eljutniuk a két nagy folyóhoz. A gyakorlatban az ütemtervet nem dolgozták ki ilyen részletességgel. Mivel Hitler ragaszkodott hozzá, hogy a B Hadseregcsoport megküzdjön minden sövényért, a tényleges „szakaszhatárvonalak” hetekkel elmaradtak az előirányzottaktól: a COSSAC D+20. napi céljait csak a D+55. napon érték el. Mivel Hitler a front védelme érdekében mindent elvont a mögöttes területekről, az amerikaiak áttörése után a vártnál sokkal gyorsabban haladtak, olyannyira, hogy a tervezett és a tényleges D+65. napi terepszakaszok helyenként egybeestek – konkrétan a Loire mentén. Az ortodox katonai gondolkodás szerint – márpedig a COSSAC-tervek tematikailag igencsak ortodoxak voltak – feltételezték, hogy ebben a szakaszban a veszélyeztetett területen lévő németek belátóan megadják majd magukat. Megmagyarázhatatlan módon a németek azonban nem vonultak vissza – amit legfeljebb az magyarázhatott, hogy Hitler nem ismerte fel a nyugatiak és a szovjetek sebezhetősége közti különbséget az „operatív” rátermettség harci módszereivel szemben; katonái nemcsak hogy megvetették a lábukat, de még vissza is verekedték magukat a három héttel korábban tartott terepszakaszokra.