Wedemeyer nem volt ismeretlen Stilwell előtt, hiszen a két háború között szolgált Stilwell régi ezredében, a 15-ben Tiencsinben, és pályájuk is sok hasonlóságot mutatott. De míg Stilwell cserzett bőrű, faragatlan és összeférhetetlen ember volt, addig Wedemeyer jóvágású, elegáns és behízelgő modorúnak mutatkozott („jó véleménnyel van magáról az a fiatalember”, jegyezte meg Stilwell szembeszökő különbözőségeikről), és a nézeteltérésekből leginkább úgy szeretett győztesen kikerülni, hogy előre meghatározta a vita feltételeit, nem pedig úgy, hogy találó érvelésére hagyatkozott volna magában a szópárbajban. Marshall támogatását éppen az intellektuális beállítottság miatt, valamint az elméje csiszolásának körülményei miatt nyerte el. Wedemeyer ugyanis roppant ritka madár volt egy angolszász hadseregben: elvégezte a német vezérkari akadémiát az 1936–1938-as évfolyammal. A Kriegsakademie megtanította arra, hogy a háborút élet-halál küzdelemnek tekintse. Beleplántálta továbbá, hogy elvi alapokon utálja a perifériákon végrehajtott hadműveleteket, amelyeket gyanúja szerint a britek előnyben részesítettek a többi lehetőséggel szemben. Haushofer előadásainak közvetítésével megismerte a brit geográfus, Mackinder tanítását, aki szentül hitte, hogy egy ország hatalmi helyzete a világban a térképen elfoglalt helyéből ered. A múltban a tengermelléki1 államok, mint Nagy-Britannia és Hollandia, a népességük létszámát messze meghaladó mértékű hatalomra tettek szert, mert a „világsziget” – Európa–Ázsia–Afrika – körül bonyolított tengeri közlekedéssel gyorsabban mozgatták az embereket, a lőfegyvereket és az elnyert anyagi javakat, mint a szárazföldi közlekedés a „világszigeten” belül. A huszadik század technológiája – a vasutak, a közúti gépjárművek és a repülőgép – azonban kezdte megfordítani ezt a helyzetet, és azzal fenyegetett, hogy „egy kontinentális katonai birodalom képes lesz megkerülni az óceánokat”, ami „Amerikát népiesen szólva […] gödörbe taszítaná”. Mivel az Egyesült Államok legalább két szempontból megfelelt a stratégiai nagyság haushoferi feltételeinek – „autark” (gazdaságilag önellátó) volt, illetve uralma alatt tartott egy „pánrégiót” (Észak- és Dél-Amerikát) –, stratégiai helyzete nem volt menthetetlen. Ám ahhoz, hogy előnyeit egy világháborúban kiaknázhassa, a lehető legkorábbi pillanatban hídfőállást kell foglalnia a „világszigeten”, mégpedig a lehető legközelebb annak hátországához, avagy központi területéhez.