Kulcsár Szabó Ernő

Mi a műalkotás?


Érzékleti hatás és poétikai történés

Abból persze, hogy hatásán keresztül a vers minden eleme „akar” valamit, nem az következik, hogy a költészet (kvázi-)mágikus funkcióit eminensen a konkrét célokra irányított politikai-közéleti líra modellje szerint kellene elgondolnunk, vagy annak mozgósító-felhívó erejére lehetne egyszerűsíteni. (Számos nagy közéleti verset éppen annak intencionális illúziója aknáz alá, hogy a poétikai funkciók instrumentalizálhatatlan összetettsége valamely szociális ügynek a szolgálatába volna állítható.) Másfelől a költészet annak külső ellenőrzésére sem szólít fel bennünket, hogy az általa evokált tárgyiságok megfelelnek-e a maguk világbeli elrendezettségének. A tájverset nem fogjuk jobban „érteni”, ha a természet „megverselt” darabját – mondjuk Kemenesalját vagy a Tiszát – felkeresve kívánjuk ellenőrizni a vers igazságát. (Úgy például, hogy vajon tényleg szőkék-e a bikkfák Kisasszondon.) Aranynál egészen más modális hangolással ring „tisztára mosdva” a Tabán tükörképe a Duna vizében, mint amikor a folyó József Attilánál „mosta a város minden szennyesét”. Sőt Reményik Sándor Nem urad és királyod című verses replikája (1935) sem lett igazabb – s kivált nem jobb – vers attól, hogy „Istenkísértő őrült akarat” gyanánt érti félre a Semmiért Egészen drámai vallomását.

Mi a műalkotás?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 812 6

Azon túl, hogy legelőször is nyelvi képződmény, az irodalmi műalkotásnak nincs időtlen lényege. Ugyanakkor minden nagy korszakban lényegi ismérvek alapján tekintünk műalkotásnak egy szöveget. Az értelmezés gyakran mégis úgy lát munkához, mintha már mindig is tudná, mi és miként tesz műalkotássá egy szöveget, sőt, mintha eleve elintézett kérdés volna, hogy mi számít műalkotásnak egyáltalán. Kivált pedig nagy műalkotásnak. A könyv a strukturalizmus nagy hatású térbeli műfogalmával szemben a – szöveg és az olvasás köztes terében megképződő – műalkotásnak abból az időbeli létmódjából indul ki, amely a művészeti ágak közül egyedül még a zenének sajátja. A létmódja felől megvilágított műalkotás ugyanis a maga kettős időszerkezete jóvoltából egyszerre van belefoglalva az olvasási eseménybe és beillesztve a költészet szűntelen mozgásban lévő hatástörténetébe. A kötet előbb a szöveg művé válásának problémáit tárgyalja, majd olyan irodalmi olvasásmódra tesz kísérletet, amely megkerülhetetlennek tekinti a közlés hangolt beszédszerűségét s vele a dikció, a modalitás, a ritmus, a prozódia, a dallamvonal és a frazírozás poétikai teljesítményét. Mert nélkülük a műbeli igazság nem művészetként történik meg velünk. A költészetben Rilke, Babits, Benn, Szabó Lőrinc és Nemes Nagy, az epikában Stendhal, Tolsztoj, Flaubert, Hamsun, Kosztolányi és Márai alkotásai állnak az értelmezések előterében. A szakmai értékelésből: „A bonyolult összefüggéseket világos okfejtéssel tárgyaló, módszertani értelemben is hiánypótló könyv nemcsak a szakemberek és a művelt közönség köreiben találja majd meg érdeklődő olvasóit, hanem az egyetemeken is fontos oktatási segédanyag lehet, mint ahogy 20. századi irodalmi hagyományaink középiskolai közvetítését is hatékonyan segítheti elő.” (Szirák Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/kulcsar-szabo-mi-a-mualkotas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave