Tartalomjegyzék

• MI A MŰALKOTÁS? • Az irodalmi olvasás kérdései
• Impresszum
• chevron_right1. BEVEZETÉS • Hermeneutika és dekonstrukció után: az irodalmi olvasás premisszáinak kérdéséhez
  • 1.1.
  • 1.2.
• chevron_right2. NYELVMŰVÉSZET • A szövegtől a műalkotásig: az irodalom mint hangnem és modalitás
  • 2.1.
  • 2.2.
  • 2.3.
  • 2.4.
• chevron_right3. KÖLTÉSZET
  • chevron_right3.1. Szótest – látvány – hangzás. A költői kép hangolt materialitásának néhány kérdése Babits és Nemes Nagy között
    • Érzékleti hatás és poétikai történés
    • Az érzéki jelenlét szintaktikai előállítása
    • Grammatikai táj és modális személytelenítés
    • Az atmoszféra mint szubjektum nélküli érzet
  • 3.2. Költészet és költőiség. Nemes Nagy Ágnes a hatástörténetben
  • 3.3. Az élő és a költészet: a biosz dinamikájának felfüggesztése (Rilke – Benn – Szabó Lőrinc)
• chevron_right4. EPIKA
  • chevron_right4.1. Az epika atmoszférája (Stendhal, Tolsztoj, Flaubert, Hamsun, Kosztolányi, Márai)
    • 4.1.1.
    • 4.1.2.
    • 4.1.3.
    • 4.1.4.
    • 4.1.5.
    • 4.1.6.
  • chevron_right4.2. A próza hangja: kérdések a „Márai-dallam” körül (A nem szemantikai elemek hatásformái Márai prózaírásában)
    • 4.2.1.
    • 4.2.2.
    • 4.2.3.
    • 4.2.4.
  • 4.3. Rá/hallgatás: a hangolt érzékelés metonímiái Márai Szindbádjában
• chevron_right5. KÁNON • Kánon és befolyás: az irodalmi autoritás kérdéséhez
  • Kánoni létmód és irodalom
  • A kánon „történése”
  • Az önmagát alkotó kánon láthatatlansága a kortárs irodalomban

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 812 6

Azon túl, hogy legelőször is nyelvi képződmény, az irodalmi műalkotásnak nincs időtlen lényege. Ugyanakkor minden nagy korszakban lényegi ismérvek alapján tekintünk műalkotásnak egy szöveget. Az értelmezés gyakran mégis úgy lát munkához, mintha már mindig is tudná, mi és miként tesz műalkotássá egy szöveget, sőt, mintha eleve elintézett kérdés volna, hogy mi számít műalkotásnak egyáltalán. Kivált pedig nagy műalkotásnak. A könyv a strukturalizmus nagy hatású térbeli műfogalmával szemben a – szöveg és az olvasás köztes terében megképződő – műalkotásnak abból az időbeli létmódjából indul ki, amely a művészeti ágak közül egyedül még a zenének sajátja. A létmódja felől megvilágított műalkotás ugyanis a maga kettős időszerkezete jóvoltából egyszerre van belefoglalva az olvasási eseménybe és beillesztve a költészet szűntelen mozgásban lévő hatástörténetébe. A kötet előbb a szöveg művé válásának problémáit tárgyalja, majd olyan irodalmi olvasásmódra tesz kísérletet, amely megkerülhetetlennek tekinti a közlés hangolt beszédszerűségét s vele a dikció, a modalitás, a ritmus, a prozódia, a dallamvonal és a frazírozás poétikai teljesítményét. Mert nélkülük a műbeli igazság nem művészetként történik meg velünk. A költészetben Rilke, Babits, Benn, Szabó Lőrinc és Nemes Nagy, az epikában Stendhal, Tolsztoj, Flaubert, Hamsun, Kosztolányi és Márai alkotásai állnak az értelmezések előterében. A szakmai értékelésből: „A bonyolult összefüggéseket világos okfejtéssel tárgyaló, módszertani értelemben is hiánypótló könyv nemcsak a szakemberek és a művelt közönség köreiben találja majd meg érdeklődő olvasóit, hanem az egyetemeken is fontos oktatási segédanyag lehet, mint ahogy 20. századi irodalmi hagyományaink középiskolai közvetítését is hatékonyan segítheti elő.” (Szirák Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/kulcsar-szabo-mi-a-mualkotas//