Az első megszakított egyensúly tanulmány tehát – illetve maga a Models in Paleobiology kötet is – relatíve mérsékelt hatást gyakorolt még magán a szűkebb diszciplináris közösségen belül is. Igaz ugyan, hogy amint láttuk, Stanley nagymértékben épített a megszakított egyensúly elképzelésére, de a makroevolúció hierarchikus elképzelése a 70-es évek közepén még meglehetősen gyerekcipőben járt. Ezért 1977-ben a szerzők Punctuated Equilibria: The Tempo and Mode of Evolution Reconsidered címmel publikálják a második megszakított egyensúlyt tárgyaló tanulmányukat, immár a paleobiológiai közösség saját folyóiratában, a Paleobiologyben. Az első szerző itt már hivatalosan is Gould, Eldredge pedig a társszerző; a sorrend megcserélése is sejteti azt, hogy ebben a cikkben az első tanulmányhoz Gould által hozzáadott részek még hangsúlyosabban fognak megjelenni.1 A tanulmány az elsőnél jóval hosszabb és technikaibb, „kollektív válaszként és kiegészítésként” (Gould és Eldredge, 1977, 118.) több mint 40 oldalon át igyekszik megválaszolni az első tanulmánnyal kapcsolatban felmerült kérdéseket, reagálni a kritikákra és bizonyos tekintetben újrafogalmazni magát az elképzelést. A jelen munka céljai szempontjából engem ez utóbbi érdekel: a megszakított egyensúly második prezentációja mennyiben nyújtja az elképzelés egy, az 1972-es megfogalmazásától különböző képét? Milyen mértékben változtatja meg Gould és Eldredge az elképzelést támogató retorikai stratégiákat, annak érdekében, hogy kielégítő módon kezelje a felmerülő kritikákat? Röviden: az 1977-es tanulmány csupán az 1972-es írás újrafogalmazása, vagy pedig a megszakított egyensúly egy új képét vezeti be?