Vančo Ildikó az alábbiak szerint foglalta össze a magyar tannyelvű és tematikájú közoktatást. Adatai szerint a 21. század elején a magyar nyelvet anyanyelvként beszélők körülbelül harmada Magyarországon kívül, kisebbségben él. A történelmi változások következtében az 1920 után következő időszakban a kisebbségbe került magyar közösségek célja a nyelv és a kultúra megtartása lett. E magyar közösségek között hasonlóságok és eltérések is megfigyelhetők. Kedvezőtlen párhuzamosságnak tartja az azonos történelmi hátteret, a nemzetállamot építő többségi társadalmak hasonló homogenizáló törekvéseit és a minden kisebbségi magyar nyelvközösséget érintő nyelvi és kulturális asszimilációs folyamatokat. Kedvezőbb hasonlóságnak tartja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a magyar kisebbségek oktatási rendszerének minél teljesebb kiépítésére, fenntartására tettek, a rendszerváltás utáni demokratizáló folyamatokat és a magyarországi nemzetpolitikai stratégiának a határon túli magyarságra vonatkozó elemeit is (Vančo, 2017, p. 357). Vančo eltérésekre mutat rá a kisebbségi magyarok számarányát és szociodemográfiai szerkezetét illetően. Eszerint kiforrott nemzeti közösségtudat jellemzi a romániai, szlovákiai, szerbiai és ukrajnai magyar kisebbségeket, viszont az etnikai és a regionális kisebbségi csoportok jellemzőit találjuk a szlovéniai, horvátországi és burgenlandi magyarok körében (uo.).