Tolcsvai Nagy Gábor

Alkotás és befogadás a magyar nyelv 18. század utáni történetében


Előszó a második kiadáshoz

A nyelv, egy nyelv akkor él, ha beszélik, ha működtetik, ha két vagy több ember beszélgetni kezd az adott nyelven. És amint megszólalnak, az történik, amit Wilhelm von Humboldt, később Umberto Eco felismert: a beszélő részben mindig újraalkotja a nyelvet, kicsit mindig megnyitja a jelet, és hozzáigazítja a pillanatnyi körülményekhez, saját szándékaihoz, társa ismert vagy feltételezett elvárásaihoz. A nyelvről való rendszerszintű tudás és a rendszer használatának a tudása a mindennapi beszédben nem különül el egymástól (ahogy az az iskolai tankönyvekben mégis megtörténik).

Alkotás és befogadás a magyar nyelv 18. század utáni történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 725 9

Az alkotás és a befogadás állandó jellemzője, összetevője az emberi tevékenységeknek. A kreativitás (alkotás) megnyilvánulási módja a szokásostól eltérő (egyéni) teljesítmény. A recepció (befogadás) a mások által létrehozott ismeretek felhalmozása, mások sikeres megoldásainak megértése és alkalmazása. Alkotás és befogadás együttesen érvényesül a nyelvi kommunikációban. Az adott nyelvet a mindenkori beszélők folytonosan alakítják: nagyobbrészt a megismert minták alapján beszélnek, de gyakran változtatnak, módosítanak e sémákon, újítanak, az adott helyzethez, a célokhoz és elvárásokhoz igazítják azokat. Ezek a változtató műveletek, amelyek leggyakrabban nem is tudatosak, alkotás és befogadás kettősségében történnek, belső motivációk és külső hatások révén. A jelen könyv alkotás és befogadás együttes kultúra- és közösségképző megvalósulását a magyar nyelv és a magyar nyelvközösség 18. század közepén kezdődő, immár kétszázhetven évnyi modernizációs korszakában tekinti át. A vizsgált öt fő történeti korszak (i) a nyelvújítás (1770-es évek – 1830-as évek), (ii) az 1870-es évektől a 20. század kezdetéig, (iii) 1920-tól a 40-es évek közepéig, (iv) a második világháború végétől 1990-ig, (v) az ezredforduló kora. A leírás történeti koronként kiterjed a mindennapi nyelvi gyakorlat, a nyelvtudomány és a szépirodalom és irodalomtörténet nyelvi vonatkozásai területeire.

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolcsvai-alkotas-es-befogadas-a-magyar-nyelv-18-szazad-utani-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave