Hansági Ágnes

Irodalmi kommunikáció és műfajiság

A Jókai-próza narrációs eljárásai a romantikától a korai modernségig


A diszkrepancia színrevitele

Jókai pályáján, ha eltekintünk a naptáraktól, amelyekhez több köze volt annál, minthogy írást közölt bennük,1 különösen sűrű ez az évtized: 1853 januárjától egy éven át szerkeszti a Délibábot;2 1854-ben indul a Vasárnapi Ujság, amely haláláig egyik „jellemző” megjelenési felülete maradt, 1858-ban pedig Az Üstökös. Ez utóbbi két hetilap azért is fontos a novellák transzparenciájának összefüggésében, mert mindkettő sokkal több, és sokkal több új olvasót ér el,3 mint azok a korábbi sajtótermékek, amelyekben addig novelláit közreadta. A Jókai-életműnek azok a szövegei, amelyeket talán elnagyoltan, de az egyszerűség kedvéért „novellaként” szoktunk megjelölni, minden szempontból (terjedelem, epizódszám, narrációs technika, fikció/„tényirodalom”, téma, nyelvi kidolgozottság/irodalmi érték, hírérték, más műfajoktól és kulturális regiszterektől való távolság) heterogén korpuszt alkotnak.4 A „novellaként” felcímkézett szövegeket pusztán a verbális kódok vizsgálatával, tehát az elbeszélések morfológiai sajátosságai alapján aligha lehetne egyetlen, az irodalmi hagyományban bejáratott normatív műfaji kategóriához hozzárendelni.5 (Bár kétségtelen, hogy ez valamennyi műfaji hozzárendelésre igaz, ebben az esetben azonban talán még kevesebb a kivétel.) Azok a szövegek azonban, amelyeket a hagyományt követve a gyakorlatban ebbe a szövegcsoportba sorolunk, az irodalmi kommunikációnak sajátos formáját valósítják meg, és az irodalmi nyilvánosságban a könyvészeti kódoknak jól leírható, jellegzetes mintázatába ágyazva jelennek meg. Míg a regények útja a 19. század második felétől a 20. század első feléig a napilapok tárcaközlésétől a könyvregény formátumáig és az újrakiadásokig vezet, addig a novella tipikus első megjelenési közege a napilap mellett elsődlegesen a hetilap, a magazin és a folyóirat. A tárcaközlések esetében a húsz epizódos (tisztán kvantitatív) határvonalat az jelölte ki az első adatfelvételek tapasztalata nyomán, hogy efelett az epizódszám felett jelentek meg az elbeszélőprózai szövegek önálló kötetként, regény megjelöléssel.6

Irodalmi kommunikáció és műfajiság

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 846 1

Annak ellenére, hogy Jókai Mór a világirodalom máig legnagyobb hatású magyar alkotója, az életmű feldolgozottsága meglepően alacsony: nem készült kritikai életrajz, sem katalógus az életében megjelent művekről, a fellelhető kéziratokról; keveset tudunk a szövegek poétikai, retorikai és irodalmi kommunikációs működésmódjairól. Szövegeinek a romantikához és a modernséghez való viszonya is a megoldatlan problémák közé tartozott, amely önmagán túlmutatóan a magyar irodalmi modernség kezdetének kérdését, a máig virulens „megkésettségmítoszokat” is érinti. Pedig a magyar századfordulós modernség Jókai Mór szövegeivel kezdődik. A könyv fejezetei azt követik nyomon, hogy a magyar narratív fikció hagyományából Jókai mit tanul, és a 19. században kialakuló új nyilvánosság, a populáris kommunikáció új rendjére reagálva miként jut el a modernségig. A könyv a populáris kommunikáció, a populáris nyilvánosság, a falusi történet témái mellett Jókai olyan modern szövegeit tárgyalja, amelyek azt bizonyítják, hogy Flaubert nem Jókai ellenpontja, hanem társa a modern prózával való kísérletekben, amennyiben Jókai is a szcenikus szerkesztés, a deperszonalizáló elbeszélés, a metafikciós eljárások révén alkotta újra a regény műfaját.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hansagi-irodalmi-kommunikacio-es-mufajisag//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave