Azok a mélyreható strukturális változások, amelyek 1840 és 1880 között az irodalmi kommunikációt alapvetően átalakították, és amelyeknek egyik legfontosabb hozadékaként az irodalmi kommunikáció − a populáris kommunikáció rendszerébe tagozódva − elválaszthatatlanná vált a tömegkommunikáció új jelenségeitől,1 a magyar és a német nyelvű (sajtó)nyilvánosságban hasonlóképpen zajlottak le. Ezeknek a folyamatoknak a tárcaregény megjelenése mellett a másik leginkább emblematikusnak tekinthető műfaja, irodalmi kommunikációs formája a Dorfgeschichte, amely Berthold Auerbach Schwarzwälder Dorfgeschichten2 című novellagyűjteményéről, vagyis egy (kis)prózai ciklusról kapta a nevét. A Schwarzwälder Dorfgeschichten a Habsburg Birodalom nem német nyelvű peremvidékén is óriási visszhangot váltott ki; nem egyszerűen divatot, hanem új irodalmi nyelvet és új irodalmi kommunikációs formát teremtett; bő egy évtized alatt a 19. század egyik legnagyobb könyvsikerévé nőtte ki magát.3 A Dorfgeschichte egyes számban azért alakulhatott át szinte azonnal „gyűjtőnévvé”, sőt egy műfaj jelölőjévé, mert Auerbach valamennyi Nordstetten-elbeszélése ez alá a ciklus-, illetve kötetcím alá rendezve jelent meg, amikor válogatásba vagy sorozatba került, és az összkiadás megjelenése lényegében valamennyi elbeszélésre kiterjesztette ezt a gyakorlatot. Kivételt csak a hosszabb, önálló kötetben is kiadott, kisregény terjedelmű elbeszélések képeztek, mint például a Buchenbergi Diethlem története. Praktikusan ez azt is jelenti, hogy a mai olvasó a könyvtári katalógusokban keresgélve Schwarzwälder Dorfgeschichten cím alatt az elbeszélések különböző sorozatait, illetve különböző elbeszélések sorozatát találja.4