A több évtizednyi szakadatlan polgárháborús és hadi állapotok után az ország felszabadítását rögzítő 1699. évi karlócai békeszerződéssel elvileg régóta várt megújulás köszönthetett volna a Magyar Királyságra. Csakhogy a béke kizárólag az ország külpolitikai viszonyait rendezte, mégpedig a megerősödött Habsburg Monarchia keretein belül úgy, hogy abba a magyar rendeknek – az 1664. évi vasvári békéhez hasonlóan – semmi beleszólásuk nem volt. De a visszafoglaló háború közepette – mint láthattuk – ismét megingott a rendek és az udvar 1681-ben helyreállt egyensúlya, hiszen az ország új berendezkedését bő egy évtizeden át a háborús állapotok és a monarchia érdekei diktálták. A helyzetet mégis az tette súlyossá, hogy a felszabadítás nemhogy rendezte a gazdasági és társadalmi problémákat, hanem tovább fokozta a bennük rejlő feszültségeket. A gazdasági és birtokviszonyok a magyar nemesség és tőzsérség rovására jelentősen átrendeződtek, a társadalom tömegei óriási károkat szenvedtek, az elszegényedés megállíthatatlan volt. Mindeközben családtagjaival együtt sok tízezer feleslegessé vált fegyverforgatót (végváriakat, fejedelmi és magánföldesúri hajdúkat, katonaparasztokat, kuruc katonákat stb.) fenyegetett az a veszély, hogy kiváltságaikat elveszítve a jobbágyok közé süllyednek vissza. Zrínyi Miklós kívánsága ellenére a szabad legénységet sem sikerült felszámolni, sőt számuk tovább gyarapodott. A tizenöt éves háborúval és Bethlen Gábor hadjárataival kezdődő országos militarizálódás több évtizedes folyamata tehát rendkívül tragikus következményekkel járt. A társadalom perifériájára került fegyverforgatók és parasztok tömegeinek problémáit viszont sem az udvar, sem a rendek, sem a nagybirtokosok, sem a megyei nemesség nem sietett rendezni. A helyzetük miatt elégedetlenkedők századvégi felkelései mégsem válhattak volna történelmünk első igazi függetlenségi mozgalmává, ha a magyar politikai elit egy meghatározó képviselője, felsővadászi II. Rákóczi Ferenc, a századforduló egyik leggazdagabb és legnagyobb hatalmú, igen művelt nagyura nem áll élükre, és nem mozgósítja őket.