Romsics Ignác (szerk.)

Magyarország története


Újratelepítés, népesedési változások

Az elmúlt évszázadban meg-megújuló vita folyt a történészek és demográfusok körében arról, hogy a török hódoltság megszűnése után, a 18. század elején mennyi volt a népesség száma. Ezt ugyanis pontosan nem ismerjük, csak becsülni tudjuk az adózó háztartások 1715-ben végrehajtott, s 1720-ban megismételt országos összeírásának adataiból. Ezeket az adóösszeírásokat a 19. század végén Acsády Ignác dolgozta fel részletesen, s ő arra a következtetésre jutott, hogy 1720-ban Magyarország és Erdély lakossága (Horvátország nélkül) 2 millió 583 ezer fő volt. A két világháború között Barsy Gyula 3,5 millióra (Horvátországgal együtt 4,1 millióra), Szabó István pedig 3–3,5 millióra módosította Acsády becslését. A második világháború után Dávid Zoltán, aki az összeírások adatait egybevetette és kiegészítette egyéb korabeli forrásokkal, arra az eredményre jutott, hogy 1720-ban 4 millió körüire tehető az ország lakossága (Horvátország nélkül). Wellmann Imre szerint 1700-ban 3,9 millió lehetett a népesség, ez 1711-re a belső háború és a pestis miatt lecsökkent 3,8 millióra, 1720-ban viszont elérte 4,3 milliót (Horvátországgal).

Magyarország története

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2015

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 058 543 9

Hivatkozás: https://mersz.hu/romsics-magyarorszag-tortenete//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave