Az 1918-as őszirózsás forradalom a századelő demokratikus reformtörekvéseit emelte kormányprogrammá. Bár radikális elitcserét hajtott végre, s a földreformmal a tulajdonviszonyok átalakítását is céljai közé iktatta, a magántulajdonon alapuló polgári rendet és a politikai pluralizmust nem felszámolni, hanem kiteljesíteni akarta. Ilyen értelemben egyszerre képviselte a kontinuitást és a diszkontinuitást. A kommunisták és a velük egyesült szociáldemokraták szocialista programjának is voltak előzményei a közelmúlt magyar történelmében: az agrárszocalista mozgalmak messianisztikus egalitarianizmusa és a szociáldemokraták korábban távlati célként kezelt víziója a magántulajdon- és kizsákmányolásmentes társadalomról. Ez a két közös gyökerű s egymást jórészt át is fedő utópia részletes és konkrét politikai programmá azonban csak 1918 végén vált, s befolyása ezt követően is jóval szűkebb körökre korlátozódott, mint a demokratikus átalakulás programjáé. A magyar történelem folyamatosságában 1919. március 21-e ezért jóval nagyobb törést jelent, mint 1918. október 31-e. A két forradalom közötti másik fontos különbség, hogy míg az első győzelmét tömegmozgalmak előzték meg és kísérték, addig a másodikra néhány vezető kulisszák mögötti megegyezésének az eredményeként, puccsszerűen került sor.