1953. március 5-én meghalt Sztálin. Az elmúlt évtizedekben kiépített korlátlan hatalmának megszerzéséért hosszú és ádáz harc kezdődött a lehetséges utódok között. A harc egyik fontos eleme a szovjet külpolitika újragondolása volt. Az utódok egyik szárnya, amelynek élén Hruscsov állt, úgy gondolta, hogy az 1940-es évek végétől követett hidegháborús politika nem folytatható, mert a Szovjetunió vereségével végződhet. A háború elkerülhetetlenségének elvétől távolodva hajlottak annak elfogadására, hogy lehetséges a két világrendszer közötti „békés egymás mellett élés”. A körvonalazódó új doktrína értelmében véget vetettek a Tito-ellenes kampánynak, s 1953. június 15-én helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat Jugoszláviával. A következő hónapban elhallgattak a fegyverek Koreában, ahol 1950-ben kezdődött a konfrontáció. A békés egymás mellett élés elvéből logikusan következett a hadseregfejlesztés és a nehézipari kapacitások bővítésének mérséklése, valamint a mezőgazdaság és a könnyűipar fejlesztése. Utóbbi közvetlen összefüggésben állt az életszínvonallal, amely közel tíz évvel a háború befejezése után még mindig igen alacsony volt. Enyhíteni kívántak a Szovjetunióban immár több évtizedes múltra visszatekintő terrorrendszeren is.