Zsigmond 1412 végétől kisebb-nagyobb megszakításokkal a morva Znojmóban 1437. december 9-én bekövetkezett haláláig 16 éven át külföldön tartózkodott. Első távolléte idején Garai Miklós nádor és Kanizsai János prímás (a birodalmi főkancellár!) vikáriusként helyettesítették. A második és a negyedik, főként csehországi tartózkodása idején nem volt helyettese. Harmadik távozásakor hét vikáriust nevezett ki: a prímást, két püspököt, a nádort, az országbírót, a tárnokmestert és a főkincstartót. Távollétei ellenére hatalma szilárd volt, bár a század elején még ingott alatta a trón. Sikereit egyesek egy főúri ligával kötött szövetségének tulajdonították. Az 1408. december 13-án a Zsigmond és felesége által alapított Sárkányrend (a Szent György-rend már megszűnt) nemcsak a török elleni harcra kötelezte tagjait, hanem az uralkodó és mindkét nembeli utódai támogatására is. A király megígérte, hogy a tagokat és családjukat védeni fogja, új tagok felvételét velük tárgyalja meg, majd bárói méltóságra emeli. Valamennyi hivatalban levő és néhány volt báró bekerült az első 22 tag közé. Ez tényleg a király és a bárók közti szövetségre utal. A hűbéres országok vezetői bevonásán kívül olyan urak kerültek a Sárkányosok közé, akik báróságukat Zsigmondnak köszönhették.