A marxista történetszemlélet szerint feudális társadalmi viszonyok uralkodtak a középkorban, a termelőeszközöket birtokoló uralkodó osztály kizsákmányolta az azzal nem rendelkező elnyomott osztályt. A feudalizmus a földtulajdonon alapult, így a földesurak és jobbágyaik álltak egymással szemben. A leegyszerűsített tétel nem fedi a teljes valóságot. A középkorban szinte minden alól van kivétel. A kora középkortól az emberiséget három „rendre” osztották: imádkozók, harcosok és dolgozók. Ennek a hivatásrendi beosztásnak megfelel az egyházi rend, amelynek többsége földbirtokos is. A zömében ajobbágyaikjáradékaiból élő harcos nemesség már születésrendi kategória, de széles skálát képez nagybirtokosoktól jobbágytalanokig. A harmadik csoportba is beleszületett a középkor embere, ahol külön renddé vált a városlakó és a falusi. A városi polgárok között találjuk a kereskedők és kézművesek többségét, de egyesek mezőgazdasággal foglalkoznak, akik királyi városokban nem állnak földesúri hatalom alatt. A földesúri városok és a városias mezővárosok lakói polgárok ugyan, bár jogilag jobbágyok. A városlakók vagyon és társadalmi súly alapján is több rétegre oszlottak. A falusi lakosság főként mezőgazdaságból élt, zömük jobbágy volt. Lehetne még több társadalmi réteget is felsorolni, például a még nem nagyszámú, különböző származású világi értelmiséget.